2008. április 21., hétfő

London 5.

A hetvegen osszefutottam Ocsemekkel Londonban. Ok kiugrottak egy hetre varost nezni, vilagot latni, en meg leugrottam hozzajuk hetvegere, ugyis ismerek egy jo mexikoi ettermet a Piccadilly Circus-nel! Ez a mondat azert valljuk be, jol hangzik! :)

Mikor bent az irodaban mondtam, hogy hova megyek, mindenki elkezdte szidni Londot, hogy az micsoda egy mocskos varos, dragasag van, tomeg, bunozes, stb. Micky kintrol jott be es csak annyit kapott el a beszelgetesbol, hogy "That town is full of shit!" (vagyis nyakig szaros), mire rogton kozolte: Londonrol beszeltek? Gery csak ennyit mondott: Na errol beszeltem. Hiaba vedekeztem, hogy nekem tetszik, azt mondtak, hogy csak azert mert mindig a belso reszeket nezem (zone 1-2), illetve nekem minden uj, azert tunik olyan jonak. Kulonosebben persze nem erdekel, en szepnek talalom, ugyhogy rendszeresen visszajarok.

Mivel a busz a Victoria-ra erkezik es onnan is indul vissza, ezert a kozelben probaltam szallast talalni, nem sok sikerrel. Vegul 2 metromegalloval tavolabb Kensingtonban sikerult egy "olcso" hotelt talalni, potom 52 fontert egy ejszakara, reggelivel. Igaz, a furdoszoba a szobaban volt. Vagy pontosabban a szoba volt a furdoszobab, tekintve a helyiseg mereteit...

Termeszetesen a London terkepet itthon hagytam (mint eddig minden alkalommal), ugyhogy ismet vennem kellett egyett, mar egesz kis gyujtemenyem van beloluk. Vettem az utra egy nagyobbfajta hatizsakot, mert amit eddig hasznaltam utazashoz az tul nagy. Aztan mikor bepakoltam, akkor jottem ra, hogy mivel nekem van egy minimum felszerelesem amit mindenkeppen elviszek magammal fuggetlenul attol, hogy mennyi idore megyek, ezert ez a hatizsak is tele lett. Viszont mivel ez egy 55+10L-es turazsak, kenyelmesen beallithato es vinni is konnyebb.

Az eredeti koncepcio az volt, hogy a ket megallot majd fitten legyalogolom, aztan Londonban eszemltem, hogy mivel az ocsemek a King's Cross kornyeken laknak, ezert kilometerekre leszunk egymastol, plussz a Horror muzeum a Towerrel szemben van a Temze partjan, ujabb kilometereket adva a turautvonalhoz ezert a jegyirodaban vettem ket napos off-peak zone 1-2 jegyet, ami mindenre ervenyes volt (10 font volt a ketto egyutt), igy mar elmondhatom azt is, hogy Londonban is utaztam emeletes busszal. A nagy elmeny persze a metro, ami ugy nez ki, mintha a II. VH ota hozza se nyultak volna. Kicsi, szuk es osregi szerelvenyek szallitjak az utasokat, meglehetosen zsufolva. A metrohalozat eleg szovevenyes, jo volt nezni a turistakat, ahogy a kulonfele iranyba mutato feliratokat bongeszve probalnak eligazodni. Termeszetesen kerulnom kellett, mivel felujitasi munkak miatt a Circle es District metrovonalak a Westminster es South Kensington kozott le voltak zarva. Ez egyebkent jellemzo, multkor olvastam egy kisse gunyoros bejegyzest arrol, hogy honnan lehet tudni, hogy egy atlagos angol vasranap van? Onnan, hogy valahol palyafeujitasi munkak folyank (mivel ezeket mindig hetvegen vegzik a metro vagy vonat palyakon, folyamtosan lezarva szakaszokat).

Ugyhogy a Victoria Line-on elmentem a Green Prakig, ott atszalltam a Piccadilly Line-ra es elmentem a Gloucester Road-ig es onnan mar csak tiz perc setara volt a hotel egy csendes kis mellekucaban, a Cromwell Road es a Lexham Gardens sarkan, a Bosznia es Hercegovina kovetseg mellett. Eppen ideje volt, mert a metroban olyan meleg volt mint a pokolban. Marha letezne pokol, ugyertem.

A bejelentkezesnel kertek valamilyen pocsetes papirt (hivatalos iratot), ami nalam nem volt, mert az utlevelet itthon hagytam, de szerencsere a National Insurance Card-ot is elfogadtak (helytelenul, mivel ez a kis plasztik lapocska nem hasznalhato szemelyazonositasra, de ez legyen az o bajuk). A szoba a harmadikon volt es gyonyoru kilatas nyilt a kozelben levo Mariott Hotelre. Majd legkozelebb ott.
A hotel kivulrol es a kerulet, ahol megszalltam

A szoba olyan kicsi volt, hogy egy-egy nagyobb levegovetel utan ablakot kellett nyitni, hogy legyen mit belelegeznem legkozelebb is. Elegge atmelegedtem, meg az a 7 oras buszozas Newcastlebol Londonba is bennem volt meg, gondoltam egy frissito furdot veszek. Es milyen igazam lett! Melegviz ugyanis nem volt, igy a meg langyosnak sem nevezheto vizzel kellett lezuhanyoznom, ami cserebe viszont tenyleg frissitett.
A szoba 12 masodperccel a megerkezesem utan, nekem ennyi mar eleg, hogy belakjam! :)


Az ocsem elore szolt, hogy ne egyek, mert vacsorazni valami brazil grill-barba megyunk es majd ott. Ket szokasos BLT szendvicset azert benyomtam a buszon, de estere mar eleg ehes voltam. Ok focimeccsen voltak, es visszafele tartottak a varosba, mikor talalkoztunk a King's Cross megalloban. Szegenyek nem szoktak meg a rendori jelenletet es mivel kestem egy kicsit (17 percig tartott az ut metroval) mar elkezdtek aggodni. En viszont rutinosan megkerdeztem az egyik rendort, hogy mi ez felhajtas, de nevetve mondta, hogy semmi uram, csak focimeccs (igen, Sir-nek nevezett). A palyaudvaron kb. 20 rendorauto es rohamkocsi volt, es eppen lattuk, hogy az egyik szurkolot viszik el kozrefogva. A szurkolo ket tarsa meg megprobalta lebeszelni errol az intezkedo rendoroket, de egy harmadik odaugrott es "Back Off!" kialtasokkal meglehetosen agressziven hatrebblokdoste oket.

Ehesek voltunk, ugyhogy egyenesen a 77-78 Upper Street ala hajtottunk buszunkkal, a Rodizio Rico etterembe, ahol foglalas hianya miatt varnunk kellett, de eppen csak leultunk a barszekekre, mikor megjelent egy pincer es mondta, hogy van szabad asztal 9-ig. Negyed nyolc korul jart es ugy iteltuk meg, hogy 2 ora eleg lesz a vacsorara, ezert elfoglaltuk a helyunk az asztalnal. Ennek a grillbarnak az a lenyege, hogy Eat as much as You can, (vagyis adott osszegert szabadrablas van a salatabarban) 20 fontert. A koretek, salatak, martasok az etterem kozepen vannak elheyezve, onnan izles szerint halmozol a tanyerodra amennyit nem szegyelsz (akarom mondani, amennyit az illem diktal!) es leulsz az asztalodhoz. A pincerek pedig nyarsra huzott husokkal jarnak korbe-korbe es kerdezgetik, hogy kersz-e. Ha igen, akkor lekanyarit egy darabot es megy a kovetkezo asztalhoz.
A tanyerom az etkezes kulonbozo fazisaiban: erdemes megfigyelni a veres belszint a masodik kepen!

Mondanom se kell, epphogy belefertunk a 2 oraba! Ettem baranycombot, belszint veresen, malacpecsenyet, oldalast, borjut. Egeszen kellemes lakoma volt, amit egy San Miguel sorrel koronaztam meg. Ha valaki a kepek alapjan kedvet kapott, akkor csak ajanlani tudom az ettermet, de ne felejtsen el idoben asztalt foglalni a +44 20 7354 1076-os szamon!
Az elso kepen a pincer eppen kiszolgal, a masodik pedig a magyar rendszamos wartburg lathato

Kaja utan lesetalltunk a Caledonian Road metromegalloig, utkozben meg talaltunk egy magyar wartburgot is, ami eleg meghokkento volt. Az allomason nem akartam varni a liftre es elindultam lefele egy lepcson. Namost a lepcso az egy meglehetosen szuk csigalepcso volt, kb. 5 emeletet mentem lefele, meglehetosen felelmetesnek hatott a hely. Mikor leertem akkor lattam meg a feliratot, hogy 137 lepcsofok, nem bejarat, csak veszhelyzet eseten szabad igenybe venni. De igy legalabb azt is elmondhatom, hogy voltam a londoni metro veszlepcsojeben, sot vegig is mentem rajta, igaz, visszafele!

A hotelban meg racsatlakoztam egy vezetek nelkuli halozatra a frissen vasarolt Sony PSP-vel es megneztem az e-mailket. Nem volt uj levelem, de a teny, hogy ezt egy tenyernyi eszkozzel, amin jatszani, dvd-t nezni, zenet hallgatni es meg internetezni is lehet, mar megerte. Azt nem is mondtam, hogy hazafele egy Tesco Express-be (ez olyan mint a nagy Tesco, csak miniben) meg vettem egy kis friss ananaszt, meg egy Tonic-ot, mert ereztem, hogyha valamivel nem szabaditom fel a tomeny kajat a gyomromba, akkor egy eleg hanyatott ejszaka elebe nezek (ha nem is a szo szoros ertelmeben...).

Reggel meg mindig bennem volt az esti kaja, raadasul a piritos gyarto gep is valami osi angol darab volt, amivel nem akartam kiserletezni, ezert csak egy kis muzlit ettem, meg ket csokis croissant vajjal es lekvarral, par pohar narancslevel leoblitve. Aztan kijelentkeztem es az Ocsemekhez mentem, utkozben elmajszolva egy zacsko Mr.Porky-t (gyakorlatilag sos disznoporc, meglehetosen kedvelem). Utana elmentunk megnezni a London Dungeon nevu, elmeletileg vervagyaszto helyet, amirol lebeszelnek mindenkit, mert hihetetlenul gyenge volt. A kiallitas a veres Londont mutatna be, es a viaszbabokkal nem is lenne semmi baj, a gond az volt, hogy minden scenariot elo szineszek konferaltak fel, aki viszont viccesre probaltak venni a figurat. Namost egy meszarszek kozepen nem lehet poenokat mondani, mert nem illik a koriteshez. Igy az egyebkent erdekes kiallitas egy mero remalom volt de sajnos a szonak abban az ertelmeben, hogy halalra untuk magunkat. Pedig voltak erdekes dolgok: volt peldaul egy borbely (Sweeney Todd), aki vagy 160 embert olt meg 15 ev alatt az uzleteben egy csapoajtos szek segitsegevel, majd a szomszedasszonya (Mrs. Lovett) segitsegevel az aldozatokat feldarabolta es Mrs. Lovett husos pitet sutott beloluk, amik hiresek voltak kulonleges izukrol. Vagy Hasfelmetszo Jack tortenetenek reszletes ismertetese sok verrel. Volt egy ket erdekes dolog is, pl mikor egy csonakkal utaztunk a sotet csatornan, majd hatrafele lengedtek a csonakot es a hullamok atcsaptak rajtunk, vagy mikor reszt vettunk a sajat kivegzesunkon. De mindezektol eltekintve unalmas volt, ugyhogy meg egyszer ovok mindenkit attol, hogy reszt vegyen rajta. Ajanlom helyette a Madam Tussaud-ot, az ottani remszinhaz sokkal jobb.

Utan viszont megneztuk a HMS Belfast cirkalot, ami kimondottan lenyugozo elmeny volt! A 187 meter hosszu, 21 meter szeles, 11533 tonnas hajo a brittek legnehezebb cirkaloja volt, szolgalt a masodik vilaghaboruban, reszt vett a Tripitz uldozeseben, tamadta a normandiai nemet vedelmet a partraszallaskor (sot, az egyik elso hajo volt, ami tuzet nyitott a nemet allasokra reggel 5:30-kor), a haboru utolso napjaiban az Eszaki-tengeren kiszurta egy nemet tengeralattjaro, de a kapitany vegul ugy dontott, hogy a haborunak vege, nincs ertelme tuzet nyitnia a cirkalora, igy az megmenekult (ok nem vettek eszre a tengeralattjarot). Reszt vett a Koreai haboruban, majd 3 eves felujitas utan a tavol-keleten szolgalt egeszen 1962-ig, leszerelese utan muzeum-hajo lett.
Igy nez ki a hajo a Temzen horgonyozva

A hajo teljes egeszeben bejarhato, a legalso szintektol kezdve egeszen a felso epitmenyekig. Mindehol berendezett babuk vannak elhelyezve, hogy bemutassak a hajon folyo eletett (hanggal kiserve!). Ocsemet persze a konyhai resz erdekelte a legjobban, volt kulon pekseg, sutode, elokeszito a hozza kapcsolodo raktarakkal. Engem jobban erdekelt a gephaz meg a 4 Parsons gozturbina a 80000 loeros teljesitmenyevel amivel a hajo 32 csomos sebessegre volt kepes.
Gephaz es loszeradagolo lift a 152mm-es hajoagyukhoz

Kivancsi lettem volna mukodes kozben milyen zaj lehetett ott, biztos nem volt egy alommunka: nagyon szuk a hely, mindenhol csovek tekeregnek latszolag ossze-vissza. Erdekes volt meg a 12 (4x3) 6" hajoagyu tobbszintes loszeradagoloja es persze maga az uteg is. Nyilvanvaloan kihagyhatatlan volt, hogy beuljek az engem megilleto helyre, a kapitanyi szekbe (bar valoszinuleg jobban szeretnek "csak" elsotiszt lenni egy ilyen hajon).
Kukta es kapitany

Utana meg ettunk egy NewYork Bagelt (egyet-egyet ugy ertem) es kozben egy kisebb madar a szomszed asztalrol nezte, hogy eszunk. En probaltam elhessenteni, de az ocsem botor modon egy darab cripset (ez az amit a vilagon mashol siman csak chipsnek hivnak...) dobott neki oda, mire a kornyezo hazak tetejerol vagy 8 galamb vetette le magat, hogy a kozelumkbe leszallva meglehetosen szemtelenul probaljon kajat kicsikarni. Olyan szinten voltak eroszakosak, hogy kenytelenek voltunk atulni mashova, hogy nyugodtan befejezhessuk a bageleket.

Utanna mar nem sok volt hatra a napbol, nekem indulnom kellett vissza a palyaudvarra, hogy elerjem a buszt (epphogy sikerult, 25-re ertem ki es 30-kor indult), ugyhogy bucsuzkodas utan meg metroztam egy kicsit, hogy az utolso nehany szaz metert futva tegyem meg, teljes felszerelessel, kabatban, mikozben eppen sutott a nap. Semmit nem tudtam venni az utra, illetve wc-re se mentem, de szerncsere mar egy ora utan bemondta a sofor, hogy a kovetkezo helyen 20 percet allunk, mert nagyon jol haladunk, igy tudtam mindent vasarolni. Az uton felig kiolvastam Nigel Cawthorne - Vietnam: A war lost and won c. konyvet, ami a vietnami haborurol szolo tenyadatokat kozlo elemzes, nagyon erdekes. Newcastle-ben meg sikerult az utolso 36-ost elernem, igy a gyaloglast is megusztam.

Kellemes hetvege volt, jol ereztuk magunkat! Remelem kovetkezo alkalommal mar az Imperial War Museumot is megnezhetem (az egy hosszuhetveges program lesz).