2011. január 21., péntek

Tortuga

Szokásomtól eltérően ez a kis poszt a fent említett étteremről fog szólni, nem pedig a Haiti közelében lévő szigetről, ami a karib tengeri kalózkodás központja volt a xvii. században. Annyi hasonlóság azért van, hogy az étterem a kalóz tematikát próbálja megvalósítani. Az észrevételeimet 3 csoportra osztottam: megjelenés, ételek és kiszolgálás és minden szempontot 1-től 5-ig terjedő skálán pontoztam. Ennyi bevezető után akkor vágjunk is bele életem első étterem-kritikájába!

Megjelenés:
Nekem különösebben nem jött át a kalóz téma, sok a fa és a kötélzet, tele van apró, jó ötlettel (pl. az evőeszköz és a törlőkendő kis kincses ládikóban van) de nem emlékszem, hogy láttam volna fekete kalóz zászlót, ami pedig elég egyértelmű, vagy mondjuk néhány (mű) papagájt. Különösebben a felszolgállók ruhája sem volt "kalózos". Ráadásul a wc-ben a hideg csap nem működött a melegből pedig értelemszerűen forró víz folyt. Szóval bár az étterem hangulatos de a kalóz téma nem jött át, valamint a hibás wc miatt 3,5 pont.
Tortuga belso


Ételek:
Előre közlöm, hogy nem vagyok szakács, nem értek az ételekhez, ráadásul egyiket sem ettem meg korábban, szóval nem tudok hasonlítani. Az étlap igényes kialakítású, az egyes ételekhez kalózos jellegű megjegyzések is kerültek, de nem túl szórakoztatóak, nekem legalább is nem jött be. A választék kellemes, én mondjuk szerettem volna kicsit több sértésből választani de ezt nem tekintem hátránynak.

Levessel kezdtem és sokáig gondolkoztam míg végül a sajtlevest választottam füstölt lazaccal, kagylóval és sült sajtos-magvas barna kenyérrel. A leves finom volt habár én a kagylót kihagytam volna belőle, míg ugyanis a füstölt lazacdarabok jól passzoltak a sajthoz addig a konzerv kagyló kicsit elütött tőle. Összességében 4-est adok rá, az ára pedig 850 forint.

Főételnek rostonsült hátszínt választottam bourbon-ös vargányagomba mártással, rizzsel és burgonyafánkkal. Az ételt fém serpenyőben kaptam, két szelet hús leöntve a sűrű vargányás szósszal, egy kupac rizs és néhány burgonya fánk. Nincs összehasonlítási alapom, de nekem minden nagyon ízlett, a hús puha volt és szerencsére a bourbont sem éreztem a szószban. Ez egy tiszta 5 pont, ára 2690 forint.
Rostonsült hátszínt vargányagomba mártással, rizzsel és burgonyafánkkal



Desszertet muszáj volt ennem erre a sűrű ételre, ezért rendeltem egy adag hajókötél fantázia néven futó édességet, ami gyakorlatilag 3 féle palacsinta (mákos, almás és meggyes) van kisütve rétes tésztában, vanília öntettel és tejszínhabbal. A tálalás szemet gyönyörködtető az íz pedig mennyei még a szétpukkadás határán is. Ez is 5 pont, ára pedig 790 forint.
a bizonyos hajókötél


A kiszolgálás eléggé lerontotta az összképet, ugyanis ültetés után legalább 15 percet kellett várni, sőt úgy kellett szólni a pincérnek, hogy most már talán rendelni szeretnénk. Én azt is szeretem ha féltávnál odajönnek és megkérdezik hogy meg vagyok e elégedve mindennel, illetve szükségem van e valamire, de ezt itt teljesen mellőzték. Tovább megyek: mikor az asztalt leszedte egy-egy fogás után sem kérdezte meg hogy ízlett e csak közölte hogy egészségünkre. Kifelé menet pedig nekünk kellett kiügyeskedni magunkat a zárt bejárati ajtón. Ez sajnos csak egy hármas alá!

Összességében egy kellemes hely, nem is drága, a fogyasztott ételek is rendben voltak, de azért lehet meg fejlődni. Érdekes, hogy mikor képet kerestem az étterem belsejéről belefutottam néhány (erősen) negatív kritikába. Úgy tűnik ez a különbség a között aki elmegy és egyszerűen csak eszik egy jót és a között aki mindezt kritikus szemmel teszi. Szóval ha csak ennél egy jót és fogalmad sincs hogy pl. egy vargányagomba mártás az milyen akkor jól fogod magad érezni.