2009. április 28., kedd

Tenerife

Ujabb folytatas:

5. nap, Vasarnap (03/05): Jardín Botánico

Vasarnap pihenes gyanant megneztuk a Jardín Botánico-t, a varosban talalhato botanikus kertet, amit III. Karoly spanyol kiraly alapitott 1788-ban azzal a cellal, hogy a tropusokrol behozott novenyeknek legyen helyuk es idejuk aklimatizalodni, mielott tovabbkuldtek oket Spanyolorszagba.

Utban a botanikus kert fele


Innen a kert teljes neve is: La Orotava Acclimatization Garden. Teny, hogy nehany noveny valoban tulelte a spanyol telet, de a botanikus kert megmaradt mai napig a sziget egyik fo latvanyossaganak. Tobb, mint 4000 tropusi noveny talalhato itt, tobbek kozt egy hatalmas 200 eves del-amerikai gumifa, valamint egy diszes tavacska, tavirozsaval.

A kert egyik ekessege


A botanikus kert a varosban talalhato, fallal korulvett 2,5ha park. Parhuzamos, kavicsos kis utakon lehetett bejarni a parkot, s kozben gyonyorkodni a tropusi viragokban.

A park belulrol


Tavacska


Az ev ezen szakaszan sajnos tul sok viragot nem lehetett latni, de minden szepen zoldelt.

A park utan egy kellemes kisvendegloben helyi specialitas kovetkezett: vegyes halaszle tengeri allatokbol (rak, kagylo, hal), utanna egy nagy tal tenger gyumolcsi paella, tele rakkal, kagyloval es kolbaszkarikakkal.

Halleves es paella


Kellemes, csendes nap volt, de szukseg volt a pihenesre mert masnap hajokirandulas volt eloiranyozva!

Kezdodod naplemente


4. nap, Szombat (02/05): Tevegeles

Az elso program amit Renata es Erik kis boltjaban foglaltunk, tevegeles volt. Mindig is ki szerettem volna probalni, hogy milyen egy teven "lovagolni", de valahogy ezt mindig Egyiptomban, a piramisok arnyekeban kepzeltem el! Az utikonyvben viszont olvastam, hogy a tevek mar regota elnek a szigeten es az ittelok hasznaltak is oket haziallatkent, ami nem tul meglepo, ha belegondolunk abba, hogy az oslakosok beduin torzs egyik agat kepviselik.

A program vegul is ket reszbol allt, delelott tevegeles a sziget eszak-nyugati reszen levo Camello Center-ben, majd ebed helyi etelekbol, delutan pedig vadaspark, ujabb tevegelesel es keso delutani ebeddel. A ket programot ha egybe vettuk, akkor a masodik csak 10 euroba kerult. Ennek nem tudok ellenallni, a Tesco is allandoan ilyenekkel huz csobe, hogy egyre sincs szuksegem, de kettot veszek mert akkor 50p-vel olcsobb. Rohej.

Bananultetveny utban a Camello Center fele


A busz a hoteltol nem messze indult es korbejarta a kornyezo hoteleket, mig mindenkit fel nem vett. A turistak tobbsege spanyol volt, nemi nemet es angol kiegeszitessel. Ennek megfeleloen az informaciot harom nyelven mondta el az idegenvezeto, egymas utan. Az ut hegyi szerpentinen at vezetett, nagyon kellemes volt, de olyan szukek voltak a kanyarok, hogy a sofornek elore kellett dudalni, hogy figyelmeztesse a szembe jovoket. Ez egyebkent rendszeresen elofordult a tobbi turan is. Az idojaras kellemes volt, bagyadt napfennyel, amit a laza felhozet szurt meg. Tisztara mint otthon: a tenger felol folyamatosan fuj a szel, az eg mindig felhos es nincs tul meleg.

Camello Center, Ctra General , TF-82 Km. 10200 El Tanque - 38435 Tenerife


A Camello Center gyakorlatilag egy farm etteremmel es ajandekbolttal az ut szelen, konnyen be lehet csak ugy terni. Rovid ismerkedes az ajandekbolttal, ahol az ember megprobalja kivalogatni a kinai szemet kozul a helyi termeket (tobbnyire elelmiszerek, helyi sutemenyek, lekvarok, stb), majd johet a tevegeles! Eloszor mindenki beoltozott kek szinu tunikaba, arabosan a fejunkre raktak a Shora-t amit egal-lal rogzitettunk es mar mehetunk is a varakozo tevekhez.

Piheno teve a "vadasparkban"


Minden teven egy ket szekes nyeregfele volt, de igazabol ket labatlan szek, tamlaval es elol egy kis biztonsagi ovvel. Ugyhogy az ember nem a teve hatan ult, hanem az oldalan es igy egy kicsit lejjebb, mint a hata. Ami nem is volt olyan nagy baj, mert amig a tevek a foldon ultek (furcsan, majdnem groteszk modon, visszahajtott labakkal) addig nem is tuntek nagynak, aztan a sor elejen levok elkezdtek felallni. Ezt nem egyszerre teszik meg, hanem eloszor hatul emelkednek meg, hogy majdnem kiesel elore a szekbol, majd kiegyenesitik a melso vegtagjukat, amitol sikersen hanyat esnel, ha nem volna tamlas a szek! Aztan mikor eloszor korbenezel, akkor josz ra, hogy a teve bizony eleg magas alatt.

A tura


A tevegeles alatt a tevek egy hosszu kotofeken egymashoz voltak kotve, a turavezeto az elso tevet vezette, a tobbi meg ment szepen utanna. A viczes az volt, mikor kicsit osszetorlodott a sor es a mogotted levo teve feje egyszer csak beuszott a ket szek koze es csak neztel a teve szemebe kb. 20 cm tavolsagbol! A tevet a sivatag hajojanak is hivjak, valoszinuleg azert mert kepes keresztul menni a sivatgon, mint a hajok a tengeren, bar talan az is kozrejatszott a nevadasban, hogy jaras kozben az allat eleg erosen ringatozik, amit szokni kell, mert a lovaglashoz kepest eleg egyedi, majdhogynem tengeri betegseget lehet kapni tole (márha valaki erzekeny ra).

Ezen a baratsagos teven tevegeltem


A tura kb. fel oraig tartott, vegig szep zold bokros dimbes-dombos teruleten, setatempoban. Elvezetes volt, de hianyoztt a sivatag a hatterbol, na. Majd ha Egyiptomba utazom feltetlenul elmegyek egy igazi sivatagi turara is.

A tura utan ebed kovetkezett a szokasos helyi valasztekbol kaptunk ismet izelitot: sult csirke helyi fuszerekkel pacolva (egeszen kellemes, bar sertesnek jobban orultem volna), a szokasos Papas arrugadas (tengervizben fozott hamozatlan krumpli pikans mojo szosszal, kihagyhatatlan es ellenallhatatlan!), egy pohar voros bor es persze friss banan (eszmeletlen jo, nem gyoztem enni).

Konnyu ebed: sult csirke, sos krumplival, mojo szosszal


Az ajandekbolt kifosztasa utan a csoport elindult vissza a varosba, a vadaspark Puerto de la Cruz kozeleben volt. Azert mondom, hogy vadaspark, mert ott az ember hajlamos elnezni azt hogy nem lat tul sok mindent es azt is osszevissza. Valoszinuleg a helyi allatokat probaltak bemutatni meglehetosen felemas eredmennyel. Keves lehangolonn helyel talalkoztam eletem soran, de az ottani majomketrec magasan veri a mercet. Az allatok egy betonplaccon heveresztek festett fak "arnyeka" alatt, a kecskek kozott pedig egy doglott galamb hevert a foldon. Itt is volt egy rovid tevegeles, tevehaton korbevezettek a parkba, miutan mar egyszer bejartuk az egeszet. Maga a tevegeles mint elmeny rendben volt, csak a kornyezettel volt problema, de lagalabb az allatok egeszsegesnek latszottak. Utan itt is vart minket egy meglehetosen tartalmas kesei ebed, hogy aztan taxival hazamemnjunk a hotelbe (a taxit az utazasi iroda fizette).

Viragzo banan


3. nap, Pentek (01/05): Puerta de la Cruz varosnezes

A varos a sziget eszaki reszen talalhato az Orotava volgyben, gyakorlatilag egy tropusi paradicsom, csak a homokos tengerpart hianyzik. A varos tortenete a XVII. szazadtol datalodik, mikor kikotot epitettek a kerulet szamara. Jelentosege kicsit novekedett mikor egy vulkankitores a masik eszaki kikotot, Garachico-t veszelyeztette.
Kikoto


De a sziklas part, a folytonos hullamveres es a keves vedett kikotoi ovezet hianya ranyomta a bellyeget a fejlodesre es hamarosan Santa Cruz lett a fo kikotovaros. A XIX. szazad vegere turista paradicsomma epult at mivel a viktorianus angolok szerettek itt megallni a tengerentulrol hazafele. Az igazi fellendules azonban az 1960-as evektol indult meg, mikor beindultak a charterjaratok Europa nagyobb varosaibol es a turistak elkezdtek ozonleni mindehonnan.
Belvaros


Szemben a deli oldal felkapott turista ovezetevel, Puerto de la Cruz egy csendes kisvaros (kb. 32000 lakos), inkabb az idosebb turistak kedvelik. Nincsen nagy ejszakai elet, az este befejezodik egy kis tengerparti setaval a naplementevel, mikozben az afrikai arusokat kerulgeti az ember, akik portekajukkal a nyakukban setallnak es riogatjak a turistakat.
Klasszikus tema


A halaszkikotot mai napig hasznaljak a helyiek de nagy teherkikoto Santa Cruzban van, sziget keleti csucsken. Mikor eloszor ott voltam meg nem tudtam, hogy innen fogok kiuszni az oceanba mikor buvarkodni megyek. Sot, akkor meg az egesz buvarkodas csak terv volt, bar eleg hatarozott.
A halaszkikoto a vedogatrol


Meg szerettem volna nezni a termeszettudomanyi muzeumot, de nem szamoltam azzal, hogy a spanyolok delkorul bezarnak es csak este nyitnak ki ujra. Viszont sikerult megnezni az Iglesia de San Francisco templomot, amit meg a XVII. szazad elejen epitettek.
Iglesia de San Francisco templom kivulrol, belulrol es a spanyol nyelvu Biblia (ami egy kulonosen jol sikerult foto)


A hazakra jellemzo a fabol keszult balkon, ami szinte mindenhol megtalalhato. Az ettermekben erdemes napi menut enni, eleg olcso es jol lehet vele lakni. A foteren levo nagy etterem szabadteri reszen, pinceres kiszolgalassal 8,20 volt: kezdetnek helyi leves, ami igen izletes es taplalo volt (serteshus, kolbasz, szalonna kockak, krumpli, csicseri borso, teszta suru leben), majd steak, sultkrumpli es salata, fagylatkehely, kave.
A suru leves


A foter, Plaza de Charco de los Camarones, azert kulonosen erdekes, mert regen ezt a reszt a tenger dagalykor elontotte es utanna a helyiek itt rakasztak (innen a neve is, maarugyertem aki ert spanyolul). Mostanra feltoltottek es hatalmas palmafakat ultettek korbe egy meglehetosen hangulatos teret alakitva ki, amit gyakorlatilag ettermek vesznek korbe. Sajnos galambok itt is voltak, elviselhetetlen nepseg, raadasnak meg szemtelenek is.
Setallo utca a part menten


A tengerparton hangulatos setalloutca huzodik vegig, egyik oldalon boltok sokasagaval, a masikon a sziklas part es a tenger. Volt itt egy finom etterem, ahol temerdek edesseg kozul lehetett valasztani (a nevet nem jegyeztem meg, de barmikor eltalalok oda, de komolyan!), kulon gondba voltam, hogy mi legyen a napi meglepetes-edesseg!

Mindezek mellett a legjobb megis az volt, hogy valami isteni sugallat hatasara bementem egy turisztikai irodaba, hogy kerjek egy reszletes terkepet a varosrol. Az utikonyvekbe csak elnagyolt vazlatok voltak, raadasnak, amit vettem (Globetrotter Travel Guide sorozat, Tenerife) gyakorlatilag hasznalhatatlannak bizonyult, szerencsere indulas elott a konyvtarbol kivettem egy masik konyvet (Canary Islands (Lonely Planet Country & Regional Guides sorozat)), amivel egeszen jol el lehetett boldogulni (leszamitva a terkepet).
Naplemente


Mindegy, szoval bementem es kerdeztem a terkepet, de nekik is csak az volt, amit mar a repteren kaptunk, ugyhogy eppen fordultam volna kifele, mikor megkerdeztem a programlehetosegeket. Innentol kezdve sikerult kicsit jobban megismernem Renata-t (szloven) es a ferjet Erik-et (holland), akik a kis kirendeltseget vezettek. Jo fejek voltak, kulonosen Erikkel beszeltunk sokat, ove volt a delutanos muszak, probalt rabeszelni az ejtoernyozesre, amit o maga csinalt, de ugy gondoltam, hogy egyenlore eleg lesz a buvarkodas is, uszni ugyanis tudok, repulni viszont nem! Utana persze reszletesen be kellett szamolnom rola, mert o is ki akarta probalni, hogy pontosan kepbe legyen, ha ezt ajanlja az embereknek. A programok egyebkent olyan 50 euro korul vannak, ebben benne van a szallitas, a program, idegenvezetes, belepojegyek meg egy ebed. Olyan jol osszehaverkodtunk, hogy amikor nem volt nalunk eleg penz kifizetni a turat, odaadta a jegyeket hitelbe es csak ket nappal kesobb, amikor a turanak mar vege is volt(!) fizettuk ki az arat.
A sziklas part


Egyszoval nagyon tetszett a varos, azt nem mondanam, hogy eletem hatralevo reszet el tudnam itt kepzelni, ahhoz azert nagy volt, valahogy sokkal kozelebb erzek magamhoz egy kis tengerparti falut a gorog tenger partjan, a sziklak kozt, feherre meszelt hazakkal, olajfakkal. Persze meg nem voltam Gorogorszagban, ugyhogy lehet, hogy mindez csak a kepzelet szulemenye.

2. nap, Csutortok (30/04) Loro Park

Loro Park az egyik legnagyobb latvanyossag itt Puerto de la Cruz hataraban (ha nem az egesz szigeten). Lenyegeben egy allatkertrol van szo, ami annyiban erdekes volt szamomra, hogy eloszor lattam allatokkal bemutatott produkciot. Most nem kimondottan cirkuszi mutatvanyra gondolok, hanem az allatok es emberek osszhangban eloadott produkciojara, ami nem fenyitesre epul. Eloszor fokak voltak, majd Orkak (gyilkos balna), vegul delfinek.

Orkak a levegoben

Persze a legerdekesebb az Orca show volt. Egeszen dobbenetes volt latni a hatalmas allatokat, amint a kulonfele ugrasokat vegrehajtottak olyan latszolagos konnyedseggel, mintha nem is tobb tonnas allatokrol lett volna szo! Az egesz musor alatt latszott, hogy az allatok es az emberek kozott igen mely kapcsolat van, ami a kolcsonos bizalomra epult, nem pedig fenyitesre es megfelemlitesre. A delfin show alatt a nezoterrol egy kislanyt kihivtak es beultettek egy csonakba, amit az egyik delfin korbehuzott a medenceben es ket masik pedig a csonak mellett kiserte. Mikor visszavittek a kislanyt a medence szelehez, akkor megsimogathatta az allatokat.

... es delfinek

Meghato volt latni, hogy a gyerek teljesen termeszetesen hajolt oda es puszilta meg az allatokat, mintha csak baratokat udvozolt volna. Tudom, hogy a torzsfejlodesben a majmoktol szarmazunk, de azt hiszem a delfinek mutatjak azt, hogy milyenek lennek, ha akkor a vizben maradunk es nem maszunk ki a szarazfoldre (vagy visszamaszunk).

Volt egy kisallat nevelde is, ahol a kis madarfiokakat (meg tolluk is alig volt) etettek kis pipettabol, de hogy miert az nem volt vilagos. Nehol nem volt angol nyelvu magyarazat, a turistak tobbsege pedig spanyol anyanyelvunek tunt. A park ugyan a varos hataran kivul volt, de egy vonatnak alcazott kisbusz vitt ki mindenkit ingyen, 20 percenkent fordulva a varoskozpont es a park kozott.

A kis "vonat"

A park igenyes kialakitasu talan csak a papagajok voltak tul szuken tartva, de meg azok is eleg tisztak voltak megha a meretukbol adodoan tul sok ropdosesre nem nyilt lehetoseguk. Volt egy hatalmas pingvinarium, ahol a sarki pingvinek igazi havas helyen voltak, hidegbe, meg a ho is esett nekik, nem pedig feherre meszelt betonkockakon toporogtak.

Pingvinek

Az embereket egy futoszallag vitte korbe lassan, nem volt sem tumultus, sem lokdosodes. Az akvarium-teremben pedig egy alaguton lehetett atmenni, mikozben az ember feje felett hatalmas capak usztak el.

Capa

Osszessegeben ugy gondolom, hogy egy egesz napos programnak a 31 euros beleptidijat feltetlenul megerte.

1. nap, Szerda (29/04): Megerkezes

Gatwick nagy repter, majdnem a gepet is lekestuk annyit kellett gyalogolni a 48-as kapuhoz. Mar elhangzott a figyelmeztetes, hogy igyekezzenek a beszallassal, mert indul a gep. Vegul 7:45-kor szallt fel a repulo es 12:03-kor szallt le a Tenerife del repteren. Az ut nemcsak hosszu, hanem annak is erzi az ember: 4 ora hosszat ulni a nem tul kenyelmes szekbe, hallgatni a hajtomuvek folyamatos zugast. Ujdonsag volt, hogy kis kepernyokon folyamatosan nyomon lehetett kovetni a gep utvonalat (vegig az ocean felett repultunk),repulesi adatokat, varhato erkezest (kinosan lassan cserelodtek a szamok).

Kellemes idojaras fogadott, sutott a nap, az ido tiszta volt, bar a szel fujt egy kicsit, de ezt mint tenger melletti lakos mar megszoktam. A Teide koruli felhotakaro eltakarta a csucsot, semmit nem lehetett belole latni (a geprol szepen lehetett latni ereszkedes kozben). A repteren elfogyasztott 8 euros ebed (safranyos rizs 2 szelet uborkas serteshussal, egy pohar joghurt es egy kis uveg sor) utan a 340-es busszal elindultunk a szallast elfoglalni Puerto de la Cruz-ba. A busz vegig a part menten haladt az autopalyan igy volt alkalma az embernek a tajban gyonyorkodni.

Szallodak a partrol


Az ocean lenyugozo, egyszeruen nincs is ra mas szo. Kaprazatos kek szinu viztomeg, amivel eles kontrasztban van a hullamok hofeher taraja. A partvonal csipkezett, nyomat se latni a klasszikus homokos tengerpartnak, mindenutt csak a parti sziklakat ostromlo hullamok. A taj viszont holdbeli: iszonyu hasadekok a foldon, erozio vagy vulkani mukodes nyoma, nem tudnam megmondani. Novenyzet szinte semmi csak tuskes bokrok a kopar kovek kozott. A taj megse egyhangu, errol gondoskodik az ocean es a partvonal valtozatossaga, a varosok, kisebb telepulesek feherre es a sarga, narancs kulonfele arnyalataira festett hazainak fala meg a nehol feltunedezo, zold szinben pompazo mesterseges ultetvenyek.

A vegtelen viz

Ahogy halad az ember eszak fel ugy valtozik a taj fokozatosan: egyre tobb es tobb novenyt lehet latni, a kopar sargas-voroses kotalajt lassan beboritja az osszefuggo novenytakaro (elsosorban palmafelek), a szolo es banan ultetvenyek. Az ut emelkedik, elszakad a tengertol es csak a magasbol lehet latni a vegtelen kekseget, amit csak a tavoli szigetek korvanalai tornek meg.

Tudom, sokadszor ismetlem magam de csak egy pillantas eleg volt a hotelre, hogy tudjam ismet helyesen valasztottam: Az egesz egy hatalmas epuletkomplexum nagy belso udvarral, ahol a medence, etterem es egy kispalyas focipalya talalhato gyonyoru zold novenykoszoruval diszitve. Az apartman a 3. emeleten volt es erre a belso udvarra nezett. Volt egy nagy terasz, ahova ki lehetett ulni (eppenseggel ezt a bejegyzest is ott irom), egy aranyos konyha talalopulttal, egy nagy nappali, haloszoba es furdoszoba.

Hotel kivulrol es a belso udvar

A tengerpart inkabb sziklas, mint homokos es a homok is fekete vulkanani eredetu. A mestersegesen letrehozott tengerpartokhoz egyenesen a Szaharabol hoztak a finom feher homokot. Az ocean viszont minden kepzeletet felulmul: a kek kulonbozo arnyalatai a sotettol egeszen a vilagosig, hatalmas hullamok ostromoljak a parti sziklakat duhosen. Furdozo nincsen (ahhoz tul hideg a viz) csak nehany szorfozo es a parti setanyon emberek, de latszik, hogy nincs meg itt a szezon.

0. nap, Kedd (28/04): Indulas Gatesheadbol, London, repteri ejszaka

Kint a palyaudvaron megettem az elso szendvicsemet (tojasos snidlinges) majd ki akartam dobni a dobozt. Az, hogy Angliaban nem egyszeru szemetest talalni az egy dolog, de hogy a fel palyaudvart bejartam anelkul, hogy egy darabot is lattam volna, az mar kezdett picit sok lenni. Vegul megkerdeztem egy egyenruhas not, hogy szemetest keresek, mire nevetve mondta, hogy egy darab sincs, mivel biztonsagi okokbol az osszeset eltavolitottak. Mar eppen kerdezni akartam, hogy akkor hova dobjam a szemetet, mikor erkezett egy szemetes ficko, akinek gyorsan lepasszoltam a dobozt.

A vonaton az elso info, amit a hangosbeszellon bemondtak, az az volt, hogy mindenki, akinek a helyfoglalasa az E kocsiba volt (Echo) az menjen a C kocsiba (Charlie), mert ott a helye.

Ingyen WiFi a vonaton utban London fele

London forgatga mindig magaval ragad, Newcastle hiaba eszak legnagyobb varosa, mereteiben megiscsak kisvaros, foleg Londonhoz kepest. Az emberek egyetlen hatalmas masszakent homopolyognek a metro kornyeken, ahogy mindenki probal eljutni a sajat platformjahoz. Nekem a Victoria Line kellett, mert azon keresztul tudtam elmenni a Victoria Stationhoz, ahol atszalhattam a District Linere Wimbledon fele. Az utazasra vettem egy Oyster kartyat, ez olyasmi mint egy mobil feltlto kartya, csak az ember nem lebeszeli, hanem leutazza az egysegeket. A kartya hasznalatakor kedvezmenyt kapok, raadsul, ha elertem a napijegy arat, akkor a kartya automatikusan abbahagyja a penz levonasat, mert ugy veszi, hogy akkor vettem egy korlatlan utazasra jogosito napijegyet. Tehat meg csak szamolgatnom se kell semmit. Ezt peldaul siman be lehetne vezetni mashol is.

Hagytam eleg idot, ugyhogy eleg koran kiertem a Fullham Brodwayre, ahonnan a repteri busz indult, szerencsere a korabbi busszal is elmehettem. Noi sofor volt es eleg agressziven vezetett, gondolom a helyi kozlekedesben edzodott meg ennyire. Szeretem Londont. Van egy varazsa, amivel nem gyoz betellni az ember. Nem tudom, hogy az embertomeg vagy a varos, a hazak miatt, de van benne valami vonzo.

A busz az eszaki terminalra vitt ki, nekem pedig a delibe kellett mennem, szerencsere a ket terminalt ingyenes magnesvasut koti ossze. Biztos elveztem volna az utazast, ha nem olyan tetu tempoba megy a vonat, hogy valoszinuleg gyalogosan lehagytam volna. Persze miutan eszrevettem, hogy nincs benne vezeto es automata az egesz, mar nem is zavart, hogy nem szaguldozunk.

A repteri ejszakazas (reggel indult a gep) alkalmat adott arra, hogy megfigyeljem az emberek viselkedeset egymassal. Ketfajta pad volt: az egyik karfaval osztott fa, kovetkezeskeppen csak ulni lehet rajta es azt is nem tul kenyelmesen, illetve egy karfa nelkuli matracos, amin a fekves is kenyelmes volt. Akik ultek allandoan azt lestek, hogy mikor szabadul fel hely a masik fajtan. Egy lany csak elment a kozeli boltba egy zacsko crispsert, meg a csomagjat is otthagyta, de mire visszajott mar ketten hevertek a helyen ugy teve, mintha legalabbis hetek ota aludnanak ott ebben a pozban. Szegeny csak acsorgott egy kicsit majd elodalgott egy ures szekhez. Az alvast egyebkent is megnehezitette, hogy 10 percenkent beolvastak a hangosbeszelon, hogy 100ml-nel tobb folyadekot nem lehet felvinni a gepre.

2009. április 13., hétfő

Feliz Natal!

Avagy Boldog Karacsonyt, stilszeruen portugalul. Rengeteget jegyzeteltem az utazas alatt, probalok belole egy osszefuggo beszamolot kesziteni, remelem sikerul!

Kezdjuk azzal, hogy meg a repteren a biztonsagi ellenorzesnel elvettek a kulcstartomon levo, hatastalanitott 9x19-es parabellum toltenyemet, amit mar evek ota hordok diszkent. Hiaba mondtam az ornek, hogy mar nem lehet hasznalni, mondta, hogy tudja, de akkor se lehet felvinni a gepre, be kellett volna tenni a csomagba.

A mit hagytam otthon jatek gyoztese a mobilom toltoje volt, raadasnak a telefont mar eleve felig merult aksival vittem. Elotte feltoltottem a kartyat, de vegul szinte folyamatosan ki volt kapcsolva.

Delelott bementem a varosba es vettem egy utikonyvet a kornyekrol, a repulon azt olvastam vegig (3 ora 15 perces volt az ut) es mar ott eldontottem, hogy Sevilla-t most kihagyom, eleg lesz azt megnezni, amit be tudok jarni. Felszallas elott kb. huszadszor hallgattam vegig a biztonsagi utmutatot, de meg mindig nem tudom, hogy az oxigenmaszk az a fejem folul honnan fog leesni.

A gepen nem ettem, bar ehes voltam, de az utikonyv ajanlott egy kellemes kis teret, ami kb. 200 meterre van a hoteltol es olcso kisvendeglokkel van tele, ha az ember a helyi izeket szeretne kiprobalni. Maga a repules meglepoen unalmas volt, olvastam es aludtam egy kicsit. Este fel nyolcra ertunk Faro-ba. Mar a repulogeprol kilepve kellemes meleg fogadott, a tavolban palmafak susogtak a konnyu esti szelben! A vamellenorzes az gyakorlatilag nem volt, a ficko csak intett, hogy gyerunk, gyerunk, gyerunk! Szinte futva jottunk at, az utlevelbe eppen csak belepislantot es mar kesz is volt. A csomagokra varni kellett egy kicsit es mivel csak a turahatizsakomat hoztam, remeltem, hogy a sok lelogo csat es ov nem akad bele utkozbe semmibe es nem tepi szet az egesz hatizsakot (bar igyekeztem mindent jol lekotozni).

Karacsonyi hangulat

Miutan a csomagot epsegben visszakaptam, kimentem megkeresni a buszmegallot, ahol kiderult, hogy az utolso busz, par perce elment. Az egyik segitokesz helyi taxis felajanlotta, hogy bevisz a varosba, kerdeztem mennyi lesz a fuvar? Azt mondja nem lesz tobb, mint 8 euro (miutan megmutattam neki a hotel cimet). Annyit is kapott borravaloval egyutt. Eleg kozel van a repter a varoshoz, nem volt 10 perc az ut. A hotel egy kis szuk utcaban volt, az auto epp hogy elfert. Menet kozben vegig ilyen kis szuk utcakon kanyarogtunk, mivel a parthoz kozel, az ovarsoban foglaltam szallast. Valami kivalo erzek vezerel, hogy mindig sikerul olcso, jo fekvesu hoteleket talanom.

A szuk kis utcak

Mikor bementem, akkor derult ki, hogy en vagyok az egyetlen vendeg, a tulaj elozekenyen korbevezetett, megmutogatta a szobakat, majd mondta, hogy azt vallasztom, amelyiket akarom! :) Sokat nem gondolkodtam, hanem az emeleten levo teraszra nezot valasztottam, aranyos szoba volt, kulturaltan felszerelve, meglepoen tagas furdoszobaval. Elllenoriztem a fiokokat, de Biblia itt se volt. Nem tudom, ez csak valalmi mitosz, hogy a hotelszobakban van egy-egy peldany? En meg sose talaltam.

Gyorsan lepakoltam es elindultam felderiteni a kornyeket (konkretan ettermet). Az ovarosnak megfeleloen kis szuk, kanyargos utcak, feherre meszelt hazak, alig egy-ket szintesek, sok a csempediszites. Sokat persze nem csamborogtam, mentem egyenesen a terre, hogy egy kellemes kisvendeglot keressek. A harmadik helyen pont kint volt egy pincer aki kedelyesen beinvitalt, en pedig engedve korgo gyomrom surgetesenek, betertem. Azert egy futo pillantast vetettem a kirakott etlapra, hogy kesobb ne erjen meglepetes (ezt ugyebar egyszer mar eljatszottam Romaban!)!

Az etterem egy hosszukas helyiseg volt, olyan elrendezessel es diszitessel, hogy egy lakberendezo/belso epitesz sirogorcsot kapott volna, nekem egybol megtetszett, magaval ragadott az izlesek kaotikus osszevisszasaga. Egy masik pincer nagyon kedvesen hozta az etlapot, de mondtam, hogy valami helyit hozzon, kiprobalnek valami Portugalt. Kezdetnek hoztak valami krumplis-halas fankokat vagy mik voltak: olyasmi mintha a krumplipurebe halat is daraltak volna meg zoldfuszereket es ezeket a gombocokat kisutottek volna. Mindenesetre nagyon finomak voltak, remeltem a foetelbe sem kell csalodnom.

Mig vartam az etelre bekapcsoltam a telefonom, hogy elkuldjek egy-ket uzenet, hogy szerencsesen megerkeztem, de elfelejtettem, hogy ilyenkor a Virgin kuld egy sms-t, amiben udvozol kulfoldon es leirja a roaming tarifakat. A baj persze nem ez volt, hanem az, amikor az etterem csondjebe belehasitott egy nem tul szalonkepes mondat Stewie-tol (Family Guy), amivel a telefon az uzenet erkezeset jelezte. Egy pillanatra minden beszelgetes abbamaradt es az emberek erdeklodve fordultak felem, hogy megis mi van, de gyorsan bocsanatot kertem es lekapcsoltam a hangot.

Haletek (maradvanya)

Nem kellett (marmint csalodnom az etelben), a pincer egy fedeles rezustot tett le az asztalra, felhajtotta a fedelet es kiszedett egy adagot a tanyeromra. Az etel leves allagu volt, krumplival, paradicsommal, paprikaval es hagymaval, benne fozve rakok egeszben, kagylok hejjastul es felbevagott, de egeszben hagyott halak. Mindezt frissen vagott korianderrel gazdagon megszorva. Az ize egyszeruen fenomenalis volt, a halhus vajpuha, olvadt az ember szajaban, erzodott az izen, hogy nem bolti aru! Friss vajas kenyer volt hozza. Egy jo 40 perc alatt komotosan megvacsoraztam (a rezustbe vegig meleg maradt az etel meg a vegere is), majd mondtam a pincernek, hogy ennek valami edesseget is. Mondta, hogy rogton hozza az etlapot, de ismet rabiztam a valasztas es kertem valami helyi specialitast.

Csalodnom most se kellett: a pincer 3 fele sutemenybol hozott egy-egy darabot, hogy egyszerre tobbet is kiprobalhassak. Jellemzoen mindegyik mezedes, igazi teszta nelkul, csak nagyon suru massza, kicsit olysami mint a baklava. Az egyik csokis, a masik mandulas, a harmadik pedig gyumolcsos volt. Mindharom izlet, talan a csokisat hoznam ki gyoztesnek, de csak egy hajszallal.

A szamlahoz (25.85 euro az eloetellel meg a vizzel, az edesseget egynek szamolta) kaptam egy pohar hazi vorosbort is, meghozza az legjobbat amit eddig ittam! Egeszen fuszeres, melyvoros szinu, a pohar oldalarol olajosan folyt le es meglehetosen eros is volt, erosebb, mint egy atlagos bor. Mindent szepen megkoszontem, bucsuzaskor meg a tulaj is kulon kezet fogott velem es ugy kivant jo utat, egeszen kellemes volt ez a csaladias legkor.

Reggel megkezdtem Faro bejarasat. Azt mondjak Algreve tartomany Portugalia jatszotere: terulete nyolcada az orszagenak, megis tobb hotel, apartman es villa talalhato itt, mint az oraszag tobbi reszeben egyuttveve! Az idojaras csodalatos, meg igy a tel kozepen is ragyogo napsutes, felhotlen eg es kellemes 18 fokos meleg van. Itt igazan kikapcsolodhat az ember, nincsenek veszelyes helyek csak napfeny, tengerpart, kedves emberek es talan a legjobb halatelek egesz Europaban. Az itt elo emberek szemtanui voltak a folyamatosan erkezo es tovabbvonulo kereskedoknek es birodalmaknak. Legszembetunobben talan a morok hagytak itt nyomaikat az 500 eves uralkodasuk alatt. A tartomany neve is az arab al-Gharb (nyugati fold) szarmazik. A mor hatas legjellemzobb nyom a legtobb hazat borito kulonbozo csempediszites. A morokat vegul III. Alfonz portugal kiraly uzte el 1272-ben. Azonban gyakoriak voltak a csatarozasok a spanyolokkal. Az 1755-os hatalmas foldrenges es az utana jovo tsunami szinte teljesen elpusztitotta a tartomanyt, egyedul Faro veszelte at legjobban, koszonhetoen a tenegrtol elvallaszto hatalmas laguna rendszernek, ami ma kornyezetvedelmi terulet (Ria Formosa). Az itt elo nepek foldmuvelessel es halaszattal foglalkoztak, kezmuves ipar pedig jellemzoen fazekassag volt. Mara persze a turizmus lett a huzo agazat 27 vilagszinvonalu golfpalyaval, turalovaglasi lehetoseggel es persze mindefajta vizisporttal.

Faro

Faro, bar a tartomany fovarosa, megis kisvaros: a lakossag letszama 50000 korul mozog es a nemzetkozi repternek koszonhetoen eloszor a varossal kerulnek kapcsolatba az idelatogato turistak. Bar mar a romaiak is alapitottak itt varost Ossonoba neven, majd kesobb a morok, a varos legtobb epulete a XIX. es XX. szazadbol valo a foldrenges miatt. Volt egy-ket turista, de jellemzoen a helyiek siettek a dolguk utan: szeretek igy celtalanul csamborogni idegen varosokba, ahol mindenki szorgoskodik valalmin, kiveve engem! Ez mindig elegedettseggel tolt el! :)

A kikotonel kezdtem, latni akartam a tengert, de a partrol csak a lagunakat lehet latni, a tenger azok utan kezdodik. Az idojaras gyonyoru volt, kek eg, felho egy szal se, a nap pedig ugy sut, hogy mar az elso utcasarkon le kellett vennem az egyik pulovert. Rengeteg a palmafa, narancsfa, tele erett narancsokkal, de nem tudom mik a szokasok, igy nem szakajtok magamnak, pedig szivesen megkostolnam! Kicsit furcsa rajtuk a karacsonyi diszites, de hamar meg lehet szokni. Kis szuk utcak aknyarognak mindenfele itt az ovarosban, alacsony egy-ket emeletes hazak, mind feherre meszelve. Az ajtokon kez (vagy inkabb mancs) alaku kopogtato van, ez allitolag arab behatas.

Kezet formazo kopogtato

Delben elmentem egy 2 es fel oras hajokazasra a lagunakban ki egeszen az Atlanti oceanig. Kulon egyeztetni kellett a tulajjal, mert en voltam az egyetlen utas, de vegul elvittek, az ut 25 euroba kerult. Igy persze a legjobb helyre ulhettem, a kormanyos/kapitany nyilvanvaloan nekem mutogatott el mindent, amit erdemes megnezni. Pl. elmeselte, hogy a halaszok a rakokat kis korukban kis ketrecekbe rakjak es a ketrecek ott vannak a lagunaban es a rakok ott nonek kb. 9-10 honapot, amig mar eleg nagyok nem lesznek. Akkor kiszedik a ketrecbol es beraknak egy masik fiatalt, a nagyot meg eladjak a piacon. Mivel nem egyszerre csinaljak az egeszet, ezert egesz evben "szuretelnek" a halaszok. A lagunaban rengetegen kitesurf-oltek (nem tudom mi magyarul, a lenyeg, hogy sarkanyrepulovel huzatjak magukat egy szorfdeszkan). Kerdeztem a csonakost, hogy nem baj-e hogy itt a termeszetvedelmi korzetben csinaljak ezt es mondta, hogy de igen, de itt a szelen megengedik, mert turisztika es ez is penzt hoz, de beljebb, a vedett teruletre, ahol a madarak koltenek, oda nem mehetnek. Erre a halaszok ugyelnek, ha egy csapat beljebb megy, azonnal riasztjak a vizirendeszetet. Kikotottunk az utolso foldnyelven, ami a lagunat az oceantol elvalasztja, ahol akkora kagylot talatam mint egy fel nagytanyer!

Masnap reggel elmentem a postara feladni a kepeslapokat, gondoltam hetfon reggel negyed tizkor csak nem lesz senki. Tevedtem, majd fel orat alltam sorba mert vagy 15-envoltak elottem. Utanna lementem a buszmegalloba es vettem egy return jegyet (8.10 euro) Albufeiraba, egy szomszedos kisvarosba. Az ut tovabb tartott mint gondoltam, mert nem express jaratra szalltam, hanem egy olyanra, ami az egesz kornyeket bekanyarogta es mindenhol megallt. Mondjuk nem bantam meg, mert a dombtetorol gyonyoru volt a part es a hazak sora. Mindenhol narancs es citrom (vagy meg eretlen narancs) ultetvenyek voltak, a fold rozsdabarnas, agyagosnak tunt (es meglehetosen szaraznak). Gondolom itt nem kell fagykartol tartaniuk a gazdaknak.

Albufeira

Az utikonyv irta, hogy a buszpalyaudvar a varos hataraban lesz, ugyhogy nem is lepodtem meg nagyon a pusztasagon, de valamiert az felteteleztem, hogy a megallo a varos nyugati hataraban van, ennek megfeleloen keletre indultam el, folyamatosan lefele setallva a hegyrol a tenger fele. Az utikonyveb levo terkep eleg elnagyolt volt, ezert kulonosebben nem is bajlodtam az utcanevek keresesevel, mig le nem ertem a partra. Ott viszont hiaba forgattam a terkepet, egyszeruen nem tudtam betajolni magam. Elsore sikerult helyieket leszollitanom, akik viszont nem beszeltek angolul, masodszorra szerencsem volt, egyenesen angolokba botlottam, akik rogton felvilagositottak, hogy rajta se vagyok a terkepen! Igen, jo a tipp: a megallo a varos keleti hataraban volt, ugyhogy folyamatosan tavolodtam a varostol! Lemetem a homokos partra es ott setalltam vissza a varosba kozepe fele.

A vegtelen viz

Az ocean egyszeruen lenyugozo! Nem tudom miert van bennem ez a vagy a vegtelen viz irant, de egyszeruen keptelen vagyok elszakadni tole. A hatalmas hullamok monoton zugasa, ahogy folyton partrafutnak majd vissza szinte hipnotikus erovel bir. Lattam hirdetest tengeri halaszatra, 6,5 oras tura es capara is lehet menni! Legkozelebb elmegyek es kiprobalom.

A tengerparti seta utan megerkeztem vegre az addigra mar tokures halpiacra, majd mivel mar nagyon ehes voltam, keresni kezdtem egy ettermet, ahol megkostolhatok valami helyi specialitast. A globalizacio egyik karos mellektermeke, hogy mindenutt lehet ugyanazt is enni: mindenhol pizzasok, steak-housok, hamburgeres es kebabos kinalgatta a foztjet. Vegul a dombteton taltam egy kis ettermet, ahol a tengerre nezo teraszon elfogyasztottam egy kis ebedet. Az ebed egyetlen emlitesre melto momentuma a friss grillezett szardinia volt, amit eloetelnek ettem. Az utanna kovetkezo hal feherboros szoszban volt elkeszitve, amit nem szeretek (azt nem szeretem ha szesszel pancsoljak ossze az etelt), a desszert pedig a mar ismert banaos split volt. A szokasos vorosbor egyszeruen zsenialis volt.

Ebed utan meg szetneztem a varosban aztan utnak indultam a buszmegallo fele, mert elegge elpilledtem, hiaba sok ez a friss levego igy egyszerre! A hotelbe meg megneztem egy korai Tom Cruise zsenget (Kockazatos uzlet), szerencsere a tv feliratozva volt az eredeti hanggal.

Masnap elindultam a masik iranyba, ezuttal keletre, a spanyol hatar fele. Elso allomasom Tavira es mar a menetrendbol latszott, hogy tovabbb tudok majd utazni V.R.Sto Antonio-ba, ami mar a hatar, igy megis lesz lehetosegem spanyol foldet tapodni! Es ha szerencsem van, az utolso busszal vissza is tudok jonni.

Mig a buszra vartam elkovettem egy sulyos tervezesi hibat: fel orat ucsorogtem a molo vegen es bamultam a tengert, mikor eszembe jutott, hogy megnezhetnem a katedralist is, amit eddig kihagytam. Volt az egeszre negyed oram, szoval egytrappban felmentem a varba, csinaltam nehany kepet a toronybol, nehanyat belulrol (szokasos barokk giccs) es rohantam vissza a buszhoz.

A szokasos barokk giccs, bar a csempezett fal ujdonsag volt

Az utazas eleg erdekes volt. 11-kor indult a busz, Tavira 28km-re van Faro-tol, de a menetrend szerint 1 ora az ut. Ezt a busz annak ellenere betartotta, hogy az elso 8km-t fel ora alatt tettuk meg Olhao-ig.

Tavira regi kis halaszfalu, punok, foniciaiak kesobb a romaiak fejlesztettek fontos kikotonek, mig 1504-ben varosi cimet kapott. Maig megorizte regies hangulatat, bar a legtobb haz csak par szaz eves a foldrenges miatt. Font a dombon meg megvan a regi mor eroditmeny fala es benne egy gyonyoru botanikus kerttel, ami december vege ellenere viragzott! Miutan korbejartam a varost, atsetalltam egy hidon, aminek az alapjait meg a romaik raktak le, majd megneztem Dom Marcelino António Maria Franco szobrat, ami arrol "hires", hogy hasonlit Spielberg E.T.-jere (tenyleg hasonlit). Megneztem egy templomot ahol gyonyoru fabol faragott oltarok voltak (bent 3 oregasszony perlkedett egymassal).

Faragott oltar Taviraban

Ugy dontottem, hogy majd eszek valamit kesobb, inkabb elobb erjek a hatarra, mert nem tudtam pontosan a komp menetrendet. A majdnem egyoras esemenytelen ut utan megerkeztem a hatarra. Rovid nezelodes utan megvettem a jegyet es valami harapnivalo utan neztem. Annyi idom nem volt, hogy etterembe menjek, ugyhogy vegul egy cukraszdaban kotottem ki, ahol vettem egy szelet tortat. Elottem egy angol a kasszanal kedelyesen szoval tartott 3 eladot es egy erdekes kis maganszamot adott elo, amit ertekeltem volna, ha nem sietek, igy csak raszoltam, hogy lekesem a kompot, ha sokaig szorakozik. Eloszor talcara rakatta a sutemenyeket, majd meggondolta magat es ugy dontott, hogy megis inkabb elivszi, szoval rakjak at egy zacskoba. Aztan a falon levo kepek utan kezdett erdeklodni, elsosorban, hogy mi van a kepek ala irva. A viczes az volt, hogy az eladok nem beszeltek angolul, szoval a ficko maganak tippelgetett mikozben a 3 elado kinosan mosolyogva razta a fejet, hogy nem ertik.

A kert egyik ekkove

A torta a szokott teszta nelkuli csak krem, gejl akarmi, alig birtam megenni. Olyan edes volt, hogy az izet sem ereztem, talan gesztenye volt, de csak halvanyan es hunyoritva. Viszont az ehsegem az elmult, miutan azt a kb. fel kilo cukrot tartalmazo masszat lenyomtam a torkomon.

Az atkeles sima volt, a kikotesnel a fiatal tanonc gyerek kicsit odavagta a hajot a molohoz, de vegul is kikotottunk. Hatarellenorzes nem volt, ment mindenki amerre akart, a portugal oldalon legalabb egy rendorors volt. Gondoltam akkor vegre eszem, de egyreszt minden tenyleg dragabb volt (utikonyv irta) raadasnak itt meg lehet bent dohanyozni, amit viszont nem szeretek. Edesseget tudtam volna enni, de ahhoz mar nem volt gusztusom.

Spanyolhon

Ayamonte (a spanyol varos) megtekintese utan visszaindultam Vila Real Santo Antonio-ba, ahol meg megneztem a karacsonyi vasart, majd egy 2 oras buszut utan megerkeztem Faroba. Eloszor arra gondoltam, hogy eszek valami gyors kajat, de aztan visszamentem abba a kellemes kisvendeglobe ahol elso este mentem. Azt nem tudom, hogy azert mert egesz nap nem ettem semmit es ehes voltam, de a kaja felseges volt. Eloetelnek friss, ropogos feher kenyeret szolgalltak fel vajjal, kecskesajttal es olivabogyoval. Utana halaszlevet rendeltem, ami egy kellemesen fuszeres, de nem csipos le volt rakhussal es piritott kenyerkockakkal. A foetel kettenyernyi, centi vastag steak volt, vajpuhara sutve, a kozepe rozsaszin, ahogy szeretem. Az asvanyvizzel es a pohar vorosborral egyutt osszesen volt 21.35 euro.

Erdekes hely volt ez a vendeglo: a butorok videki kocsmat ideznek, a diszites teljesen ossze-vissza, freskok, kitomott allatfejek, szentkepek, elo es mu viragok, foldmuves szereszamok kaotikusan elrendezve. Az etlap egy vicz, kezzel irt es hevenyeszetten fenymasolt lapok osszefuzve, megis szivesen visszajar az ember, mert az etel kituno, a kiszolgallas pedig elsorangu.

A lahunak Faro korul, a levegobl

Masnap reggel szepen osszekeszultem, vasaroltam nehany aprosagot majd egy helyi busszal kimentem a repterre. Mivel ez a kis kiruccanas tobb, mint 400 fontomba kerul, jogos a kerdes: megerte? Eltekintve a nyilvanvalotol, hogy vilagot latok, megismerek uj tajakat embereket, szokasokat, kiprobalok uj eteleket, a valasz ez: December 24-e van. Karacsony. En pedig itt ulok a repteren a gepre varva, mikozben kint a ragyogo napsutesben lagy szello borzolja a palmafak leveleit. Igen, megerte!