Ujabb folytatas:
5. nap, Vasarnap (03/05): Jardín Botánico
Vasarnap pihenes gyanant megneztuk a Jardín Botánico-t, a varosban talalhato botanikus kertet, amit III. Karoly spanyol kiraly alapitott 1788-ban azzal a cellal, hogy a tropusokrol behozott novenyeknek legyen helyuk es idejuk aklimatizalodni, mielott tovabbkuldtek oket Spanyolorszagba.
Innen a kert teljes neve is: La Orotava Acclimatization Garden. Teny, hogy nehany noveny valoban tulelte a spanyol telet, de a botanikus kert megmaradt mai napig a sziget egyik fo latvanyossaganak. Tobb, mint 4000 tropusi noveny talalhato itt, tobbek kozt egy hatalmas 200 eves del-amerikai gumifa, valamint egy diszes tavacska, tavirozsaval.
A botanikus kert a varosban talalhato, fallal korulvett 2,5ha park. Parhuzamos, kavicsos kis utakon lehetett bejarni a parkot, s kozben gyonyorkodni a tropusi viragokban.
Az ev ezen szakaszan sajnos tul sok viragot nem lehetett latni, de minden szepen zoldelt.
A park utan egy kellemes kisvendegloben helyi specialitas kovetkezett: vegyes halaszle tengeri allatokbol (rak, kagylo, hal), utanna egy nagy tal tenger gyumolcsi paella, tele rakkal, kagyloval es kolbaszkarikakkal.
Kellemes, csendes nap volt, de szukseg volt a pihenesre mert masnap hajokirandulas volt eloiranyozva!
4. nap, Szombat (02/05): Tevegeles
Az elso program amit Renata es Erik kis boltjaban foglaltunk, tevegeles volt. Mindig is ki szerettem volna probalni, hogy milyen egy teven "lovagolni", de valahogy ezt mindig Egyiptomban, a piramisok arnyekeban kepzeltem el! Az utikonyvben viszont olvastam, hogy a tevek mar regota elnek a szigeten es az ittelok hasznaltak is oket haziallatkent, ami nem tul meglepo, ha belegondolunk abba, hogy az oslakosok beduin torzs egyik agat kepviselik.
A program vegul is ket reszbol allt, delelott tevegeles a sziget eszak-nyugati reszen levo Camello Center-ben, majd ebed helyi etelekbol, delutan pedig vadaspark, ujabb tevegelesel es keso delutani ebeddel. A ket programot ha egybe vettuk, akkor a masodik csak 10 euroba kerult. Ennek nem tudok ellenallni, a Tesco is allandoan ilyenekkel huz csobe, hogy egyre sincs szuksegem, de kettot veszek mert akkor 50p-vel olcsobb. Rohej.
A busz a hoteltol nem messze indult es korbejarta a kornyezo hoteleket, mig mindenkit fel nem vett. A turistak tobbsege spanyol volt, nemi nemet es angol kiegeszitessel. Ennek megfeleloen az informaciot harom nyelven mondta el az idegenvezeto, egymas utan. Az ut hegyi szerpentinen at vezetett, nagyon kellemes volt, de olyan szukek voltak a kanyarok, hogy a sofornek elore kellett dudalni, hogy figyelmeztesse a szembe jovoket. Ez egyebkent rendszeresen elofordult a tobbi turan is. Az idojaras kellemes volt, bagyadt napfennyel, amit a laza felhozet szurt meg. Tisztara mint otthon: a tenger felol folyamatosan fuj a szel, az eg mindig felhos es nincs tul meleg.
A Camello Center gyakorlatilag egy farm etteremmel es ajandekbolttal az ut szelen, konnyen be lehet csak ugy terni. Rovid ismerkedes az ajandekbolttal, ahol az ember megprobalja kivalogatni a kinai szemet kozul a helyi termeket (tobbnyire elelmiszerek, helyi sutemenyek, lekvarok, stb), majd johet a tevegeles! Eloszor mindenki beoltozott kek szinu tunikaba, arabosan a fejunkre raktak a Shora-t amit egal-lal rogzitettunk es mar mehetunk is a varakozo tevekhez.
Minden teven egy ket szekes nyeregfele volt, de igazabol ket labatlan szek, tamlaval es elol egy kis biztonsagi ovvel. Ugyhogy az ember nem a teve hatan ult, hanem az oldalan es igy egy kicsit lejjebb, mint a hata. Ami nem is volt olyan nagy baj, mert amig a tevek a foldon ultek (furcsan, majdnem groteszk modon, visszahajtott labakkal) addig nem is tuntek nagynak, aztan a sor elejen levok elkezdtek felallni. Ezt nem egyszerre teszik meg, hanem eloszor hatul emelkednek meg, hogy majdnem kiesel elore a szekbol, majd kiegyenesitik a melso vegtagjukat, amitol sikersen hanyat esnel, ha nem volna tamlas a szek! Aztan mikor eloszor korbenezel, akkor josz ra, hogy a teve bizony eleg magas alatt.
A tevegeles alatt a tevek egy hosszu kotofeken egymashoz voltak kotve, a turavezeto az elso tevet vezette, a tobbi meg ment szepen utanna. A viczes az volt, mikor kicsit osszetorlodott a sor es a mogotted levo teve feje egyszer csak beuszott a ket szek koze es csak neztel a teve szemebe kb. 20 cm tavolsagbol! A tevet a sivatag hajojanak is hivjak, valoszinuleg azert mert kepes keresztul menni a sivatgon, mint a hajok a tengeren, bar talan az is kozrejatszott a nevadasban, hogy jaras kozben az allat eleg erosen ringatozik, amit szokni kell, mert a lovaglashoz kepest eleg egyedi, majdhogynem tengeri betegseget lehet kapni tole (márha valaki erzekeny ra).
A tura kb. fel oraig tartott, vegig szep zold bokros dimbes-dombos teruleten, setatempoban. Elvezetes volt, de hianyoztt a sivatag a hatterbol, na. Majd ha Egyiptomba utazom feltetlenul elmegyek egy igazi sivatagi turara is.
A tura utan ebed kovetkezett a szokasos helyi valasztekbol kaptunk ismet izelitot: sult csirke helyi fuszerekkel pacolva (egeszen kellemes, bar sertesnek jobban orultem volna), a szokasos Papas arrugadas (tengervizben fozott hamozatlan krumpli pikans mojo szosszal, kihagyhatatlan es ellenallhatatlan!), egy pohar voros bor es persze friss banan (eszmeletlen jo, nem gyoztem enni).
Az ajandekbolt kifosztasa utan a csoport elindult vissza a varosba, a vadaspark Puerto de la Cruz kozeleben volt. Azert mondom, hogy vadaspark, mert ott az ember hajlamos elnezni azt hogy nem lat tul sok mindent es azt is osszevissza. Valoszinuleg a helyi allatokat probaltak bemutatni meglehetosen felemas eredmennyel. Keves lehangolonn helyel talalkoztam eletem soran, de az ottani majomketrec magasan veri a mercet. Az allatok egy betonplaccon heveresztek festett fak "arnyeka" alatt, a kecskek kozott pedig egy doglott galamb hevert a foldon. Itt is volt egy rovid tevegeles, tevehaton korbevezettek a parkba, miutan mar egyszer bejartuk az egeszet. Maga a tevegeles mint elmeny rendben volt, csak a kornyezettel volt problema, de lagalabb az allatok egeszsegesnek latszottak. Utan itt is vart minket egy meglehetosen tartalmas kesei ebed, hogy aztan taxival hazamemnjunk a hotelbe (a taxit az utazasi iroda fizette).
3. nap, Pentek (01/05): Puerta de la Cruz varosnezes
A varos a sziget eszaki reszen talalhato az Orotava volgyben, gyakorlatilag egy tropusi paradicsom, csak a homokos tengerpart hianyzik. A varos tortenete a XVII. szazadtol datalodik, mikor kikotot epitettek a kerulet szamara. Jelentosege kicsit novekedett mikor egy vulkankitores a masik eszaki kikotot, Garachico-t veszelyeztette.
De a sziklas part, a folytonos hullamveres es a keves vedett kikotoi ovezet hianya ranyomta a bellyeget a fejlodesre es hamarosan Santa Cruz lett a fo kikotovaros. A XIX. szazad vegere turista paradicsomma epult at mivel a viktorianus angolok szerettek itt megallni a tengerentulrol hazafele. Az igazi fellendules azonban az 1960-as evektol indult meg, mikor beindultak a charterjaratok Europa nagyobb varosaibol es a turistak elkezdtek ozonleni mindehonnan.
Szemben a deli oldal felkapott turista ovezetevel, Puerto de la Cruz egy csendes kisvaros (kb. 32000 lakos), inkabb az idosebb turistak kedvelik. Nincsen nagy ejszakai elet, az este befejezodik egy kis tengerparti setaval a naplementevel, mikozben az afrikai arusokat kerulgeti az ember, akik portekajukkal a nyakukban setallnak es riogatjak a turistakat.
A halaszkikotot mai napig hasznaljak a helyiek de nagy teherkikoto Santa Cruzban van, sziget keleti csucsken. Mikor eloszor ott voltam meg nem tudtam, hogy innen fogok kiuszni az oceanba mikor buvarkodni megyek. Sot, akkor meg az egesz buvarkodas csak terv volt, bar eleg hatarozott.
Meg szerettem volna nezni a termeszettudomanyi muzeumot, de nem szamoltam azzal, hogy a spanyolok delkorul bezarnak es csak este nyitnak ki ujra. Viszont sikerult megnezni az Iglesia de San Francisco templomot, amit meg a XVII. szazad elejen epitettek.
A hazakra jellemzo a fabol keszult balkon, ami szinte mindenhol megtalalhato. Az ettermekben erdemes napi menut enni, eleg olcso es jol lehet vele lakni. A foteren levo nagy etterem szabadteri reszen, pinceres kiszolgalassal 8,20 volt: kezdetnek helyi leves, ami igen izletes es taplalo volt (serteshus, kolbasz, szalonna kockak, krumpli, csicseri borso, teszta suru leben), majd steak, sultkrumpli es salata, fagylatkehely, kave.
A foter, Plaza de Charco de los Camarones, azert kulonosen erdekes, mert regen ezt a reszt a tenger dagalykor elontotte es utanna a helyiek itt rakasztak (innen a neve is, maarugyertem aki ert spanyolul). Mostanra feltoltottek es hatalmas palmafakat ultettek korbe egy meglehetosen hangulatos teret alakitva ki, amit gyakorlatilag ettermek vesznek korbe. Sajnos galambok itt is voltak, elviselhetetlen nepseg, raadasnak meg szemtelenek is.
A tengerparton hangulatos setalloutca huzodik vegig, egyik oldalon boltok sokasagaval, a masikon a sziklas part es a tenger. Volt itt egy finom etterem, ahol temerdek edesseg kozul lehetett valasztani (a nevet nem jegyeztem meg, de barmikor eltalalok oda, de komolyan!), kulon gondba voltam, hogy mi legyen a napi meglepetes-edesseg!
Mindezek mellett a legjobb megis az volt, hogy valami isteni sugallat hatasara bementem egy turisztikai irodaba, hogy kerjek egy reszletes terkepet a varosrol. Az utikonyvekbe csak elnagyolt vazlatok voltak, raadasnak, amit vettem (Globetrotter Travel Guide sorozat, Tenerife) gyakorlatilag hasznalhatatlannak bizonyult, szerencsere indulas elott a konyvtarbol kivettem egy masik konyvet (Canary Islands (Lonely Planet Country & Regional Guides sorozat)), amivel egeszen jol el lehetett boldogulni (leszamitva a terkepet).
Mindegy, szoval bementem es kerdeztem a terkepet, de nekik is csak az volt, amit mar a repteren kaptunk, ugyhogy eppen fordultam volna kifele, mikor megkerdeztem a programlehetosegeket. Innentol kezdve sikerult kicsit jobban megismernem Renata-t (szloven) es a ferjet Erik-et (holland), akik a kis kirendeltseget vezettek. Jo fejek voltak, kulonosen Erikkel beszeltunk sokat, ove volt a delutanos muszak, probalt rabeszelni az ejtoernyozesre, amit o maga csinalt, de ugy gondoltam, hogy egyenlore eleg lesz a buvarkodas is, uszni ugyanis tudok, repulni viszont nem! Utana persze reszletesen be kellett szamolnom rola, mert o is ki akarta probalni, hogy pontosan kepbe legyen, ha ezt ajanlja az embereknek. A programok egyebkent olyan 50 euro korul vannak, ebben benne van a szallitas, a program, idegenvezetes, belepojegyek meg egy ebed. Olyan jol osszehaverkodtunk, hogy amikor nem volt nalunk eleg penz kifizetni a turat, odaadta a jegyeket hitelbe es csak ket nappal kesobb, amikor a turanak mar vege is volt(!) fizettuk ki az arat.
Egyszoval nagyon tetszett a varos, azt nem mondanam, hogy eletem hatralevo reszet el tudnam itt kepzelni, ahhoz azert nagy volt, valahogy sokkal kozelebb erzek magamhoz egy kis tengerparti falut a gorog tenger partjan, a sziklak kozt, feherre meszelt hazakkal, olajfakkal. Persze meg nem voltam Gorogorszagban, ugyhogy lehet, hogy mindez csak a kepzelet szulemenye.
2. nap, Csutortok (30/04) Loro Park
Loro Park az egyik legnagyobb latvanyossag itt Puerto de la Cruz hataraban (ha nem az egesz szigeten). Lenyegeben egy allatkertrol van szo, ami annyiban erdekes volt szamomra, hogy eloszor lattam allatokkal bemutatott produkciot. Most nem kimondottan cirkuszi mutatvanyra gondolok, hanem az allatok es emberek osszhangban eloadott produkciojara, ami nem fenyitesre epul. Eloszor fokak voltak, majd Orkak (gyilkos balna), vegul delfinek.
Orkak a levegoben
Persze a legerdekesebb az Orca show volt. Egeszen dobbenetes volt latni a hatalmas allatokat, amint a kulonfele ugrasokat vegrehajtottak olyan latszolagos konnyedseggel, mintha nem is tobb tonnas allatokrol lett volna szo! Az egesz musor alatt latszott, hogy az allatok es az emberek kozott igen mely kapcsolat van, ami a kolcsonos bizalomra epult, nem pedig fenyitesre es megfelemlitesre. A delfin show alatt a nezoterrol egy kislanyt kihivtak es beultettek egy csonakba, amit az egyik delfin korbehuzott a medenceben es ket masik pedig a csonak mellett kiserte. Mikor visszavittek a kislanyt a medence szelehez, akkor megsimogathatta az allatokat.
... es delfinek
Meghato volt latni, hogy a gyerek teljesen termeszetesen hajolt oda es puszilta meg az allatokat, mintha csak baratokat udvozolt volna. Tudom, hogy a torzsfejlodesben a majmoktol szarmazunk, de azt hiszem a delfinek mutatjak azt, hogy milyenek lennek, ha akkor a vizben maradunk es nem maszunk ki a szarazfoldre (vagy visszamaszunk).
Volt egy kisallat nevelde is, ahol a kis madarfiokakat (meg tolluk is alig volt) etettek kis pipettabol, de hogy miert az nem volt vilagos. Nehol nem volt angol nyelvu magyarazat, a turistak tobbsege pedig spanyol anyanyelvunek tunt. A park ugyan a varos hataran kivul volt, de egy vonatnak alcazott kisbusz vitt ki mindenkit ingyen, 20 percenkent fordulva a varoskozpont es a park kozott.
A kis "vonat"
A park igenyes kialakitasu talan csak a papagajok voltak tul szuken tartva, de meg azok is eleg tisztak voltak megha a meretukbol adodoan tul sok ropdosesre nem nyilt lehetoseguk. Volt egy hatalmas pingvinarium, ahol a sarki pingvinek igazi havas helyen voltak, hidegbe, meg a ho is esett nekik, nem pedig feherre meszelt betonkockakon toporogtak.
Pingvinek
Az embereket egy futoszallag vitte korbe lassan, nem volt sem tumultus, sem lokdosodes. Az akvarium-teremben pedig egy alaguton lehetett atmenni, mikozben az ember feje felett hatalmas capak usztak el.
Capa
Osszessegeben ugy gondolom, hogy egy egesz napos programnak a 31 euros beleptidijat feltetlenul megerte.
1. nap, Szerda (29/04): Megerkezes
Gatwick nagy repter, majdnem a gepet is lekestuk annyit kellett gyalogolni a 48-as kapuhoz. Mar elhangzott a figyelmeztetes, hogy igyekezzenek a beszallassal, mert indul a gep. Vegul 7:45-kor szallt fel a repulo es 12:03-kor szallt le a Tenerife del repteren. Az ut nemcsak hosszu, hanem annak is erzi az ember: 4 ora hosszat ulni a nem tul kenyelmes szekbe, hallgatni a hajtomuvek folyamatos zugast. Ujdonsag volt, hogy kis kepernyokon folyamatosan nyomon lehetett kovetni a gep utvonalat (vegig az ocean felett repultunk),repulesi adatokat, varhato erkezest (kinosan lassan cserelodtek a szamok).
Kellemes idojaras fogadott, sutott a nap, az ido tiszta volt, bar a szel fujt egy kicsit, de ezt mint tenger melletti lakos mar megszoktam. A Teide koruli felhotakaro eltakarta a csucsot, semmit nem lehetett belole latni (a geprol szepen lehetett latni ereszkedes kozben). A repteren elfogyasztott 8 euros ebed (safranyos rizs 2 szelet uborkas serteshussal, egy pohar joghurt es egy kis uveg sor) utan a 340-es busszal elindultunk a szallast elfoglalni Puerto de la Cruz-ba. A busz vegig a part menten haladt az autopalyan igy volt alkalma az embernek a tajban gyonyorkodni.
Szallodak a partrol
Az ocean lenyugozo, egyszeruen nincs is ra mas szo. Kaprazatos kek szinu viztomeg, amivel eles kontrasztban van a hullamok hofeher taraja. A partvonal csipkezett, nyomat se latni a klasszikus homokos tengerpartnak, mindenutt csak a parti sziklakat ostromlo hullamok. A taj viszont holdbeli: iszonyu hasadekok a foldon, erozio vagy vulkani mukodes nyoma, nem tudnam megmondani. Novenyzet szinte semmi csak tuskes bokrok a kopar kovek kozott. A taj megse egyhangu, errol gondoskodik az ocean es a partvonal valtozatossaga, a varosok, kisebb telepulesek feherre es a sarga, narancs kulonfele arnyalataira festett hazainak fala meg a nehol feltunedezo, zold szinben pompazo mesterseges ultetvenyek.
A vegtelen viz
Ahogy halad az ember eszak fel ugy valtozik a taj fokozatosan: egyre tobb es tobb novenyt lehet latni, a kopar sargas-voroses kotalajt lassan beboritja az osszefuggo novenytakaro (elsosorban palmafelek), a szolo es banan ultetvenyek. Az ut emelkedik, elszakad a tengertol es csak a magasbol lehet latni a vegtelen kekseget, amit csak a tavoli szigetek korvanalai tornek meg.
Tudom, sokadszor ismetlem magam de csak egy pillantas eleg volt a hotelre, hogy tudjam ismet helyesen valasztottam: Az egesz egy hatalmas epuletkomplexum nagy belso udvarral, ahol a medence, etterem es egy kispalyas focipalya talalhato gyonyoru zold novenykoszoruval diszitve. Az apartman a 3. emeleten volt es erre a belso udvarra nezett. Volt egy nagy terasz, ahova ki lehetett ulni (eppenseggel ezt a bejegyzest is ott irom), egy aranyos konyha talalopulttal, egy nagy nappali, haloszoba es furdoszoba.
Hotel kivulrol es a belso udvar
A tengerpart inkabb sziklas, mint homokos es a homok is fekete vulkanani eredetu. A mestersegesen letrehozott tengerpartokhoz egyenesen a Szaharabol hoztak a finom feher homokot. Az ocean viszont minden kepzeletet felulmul: a kek kulonbozo arnyalatai a sotettol egeszen a vilagosig, hatalmas hullamok ostromoljak a parti sziklakat duhosen. Furdozo nincsen (ahhoz tul hideg a viz) csak nehany szorfozo es a parti setanyon emberek, de latszik, hogy nincs meg itt a szezon.
0. nap, Kedd (28/04): Indulas Gatesheadbol, London, repteri ejszaka
Kint a palyaudvaron megettem az elso szendvicsemet (tojasos snidlinges) majd ki akartam dobni a dobozt. Az, hogy Angliaban nem egyszeru szemetest talalni az egy dolog, de hogy a fel palyaudvart bejartam anelkul, hogy egy darabot is lattam volna, az mar kezdett picit sok lenni. Vegul megkerdeztem egy egyenruhas not, hogy szemetest keresek, mire nevetve mondta, hogy egy darab sincs, mivel biztonsagi okokbol az osszeset eltavolitottak. Mar eppen kerdezni akartam, hogy akkor hova dobjam a szemetet, mikor erkezett egy szemetes ficko, akinek gyorsan lepasszoltam a dobozt.
A vonaton az elso info, amit a hangosbeszellon bemondtak, az az volt, hogy mindenki, akinek a helyfoglalasa az E kocsiba volt (Echo) az menjen a C kocsiba (Charlie), mert ott a helye.
Ingyen WiFi a vonaton utban London fele
London forgatga mindig magaval ragad, Newcastle hiaba eszak legnagyobb varosa, mereteiben megiscsak kisvaros, foleg Londonhoz kepest. Az emberek egyetlen hatalmas masszakent homopolyognek a metro kornyeken, ahogy mindenki probal eljutni a sajat platformjahoz. Nekem a Victoria Line kellett, mert azon keresztul tudtam elmenni a Victoria Stationhoz, ahol atszalhattam a District Linere Wimbledon fele. Az utazasra vettem egy Oyster kartyat, ez olyasmi mint egy mobil feltlto kartya, csak az ember nem lebeszeli, hanem leutazza az egysegeket. A kartya hasznalatakor kedvezmenyt kapok, raadsul, ha elertem a napijegy arat, akkor a kartya automatikusan abbahagyja a penz levonasat, mert ugy veszi, hogy akkor vettem egy korlatlan utazasra jogosito napijegyet. Tehat meg csak szamolgatnom se kell semmit. Ezt peldaul siman be lehetne vezetni mashol is.
Hagytam eleg idot, ugyhogy eleg koran kiertem a Fullham Brodwayre, ahonnan a repteri busz indult, szerencsere a korabbi busszal is elmehettem. Noi sofor volt es eleg agressziven vezetett, gondolom a helyi kozlekedesben edzodott meg ennyire. Szeretem Londont. Van egy varazsa, amivel nem gyoz betellni az ember. Nem tudom, hogy az embertomeg vagy a varos, a hazak miatt, de van benne valami vonzo.
A busz az eszaki terminalra vitt ki, nekem pedig a delibe kellett mennem, szerencsere a ket terminalt ingyenes magnesvasut koti ossze. Biztos elveztem volna az utazast, ha nem olyan tetu tempoba megy a vonat, hogy valoszinuleg gyalogosan lehagytam volna. Persze miutan eszrevettem, hogy nincs benne vezeto es automata az egesz, mar nem is zavart, hogy nem szaguldozunk.
A repteri ejszakazas (reggel indult a gep) alkalmat adott arra, hogy megfigyeljem az emberek viselkedeset egymassal. Ketfajta pad volt: az egyik karfaval osztott fa, kovetkezeskeppen csak ulni lehet rajta es azt is nem tul kenyelmesen, illetve egy karfa nelkuli matracos, amin a fekves is kenyelmes volt. Akik ultek allandoan azt lestek, hogy mikor szabadul fel hely a masik fajtan. Egy lany csak elment a kozeli boltba egy zacsko crispsert, meg a csomagjat is otthagyta, de mire visszajott mar ketten hevertek a helyen ugy teve, mintha legalabbis hetek ota aludnanak ott ebben a pozban. Szegeny csak acsorgott egy kicsit majd elodalgott egy ures szekhez. Az alvast egyebkent is megnehezitette, hogy 10 percenkent beolvastak a hangosbeszelon, hogy 100ml-nel tobb folyadekot nem lehet felvinni a gepre.
5. nap, Vasarnap (03/05): Jardín Botánico
Vasarnap pihenes gyanant megneztuk a Jardín Botánico-t, a varosban talalhato botanikus kertet, amit III. Karoly spanyol kiraly alapitott 1788-ban azzal a cellal, hogy a tropusokrol behozott novenyeknek legyen helyuk es idejuk aklimatizalodni, mielott tovabbkuldtek oket Spanyolorszagba.
Utban a botanikus kert fele
Innen a kert teljes neve is: La Orotava Acclimatization Garden. Teny, hogy nehany noveny valoban tulelte a spanyol telet, de a botanikus kert megmaradt mai napig a sziget egyik fo latvanyossaganak. Tobb, mint 4000 tropusi noveny talalhato itt, tobbek kozt egy hatalmas 200 eves del-amerikai gumifa, valamint egy diszes tavacska, tavirozsaval.
A kert egyik ekessege
A botanikus kert a varosban talalhato, fallal korulvett 2,5ha park. Parhuzamos, kavicsos kis utakon lehetett bejarni a parkot, s kozben gyonyorkodni a tropusi viragokban.
A park belulrol
Tavacska
Az ev ezen szakaszan sajnos tul sok viragot nem lehetett latni, de minden szepen zoldelt.
A park utan egy kellemes kisvendegloben helyi specialitas kovetkezett: vegyes halaszle tengeri allatokbol (rak, kagylo, hal), utanna egy nagy tal tenger gyumolcsi paella, tele rakkal, kagyloval es kolbaszkarikakkal.
Halleves es paella
Kellemes, csendes nap volt, de szukseg volt a pihenesre mert masnap hajokirandulas volt eloiranyozva!
Kezdodod naplemente
4. nap, Szombat (02/05): Tevegeles
Az elso program amit Renata es Erik kis boltjaban foglaltunk, tevegeles volt. Mindig is ki szerettem volna probalni, hogy milyen egy teven "lovagolni", de valahogy ezt mindig Egyiptomban, a piramisok arnyekeban kepzeltem el! Az utikonyvben viszont olvastam, hogy a tevek mar regota elnek a szigeten es az ittelok hasznaltak is oket haziallatkent, ami nem tul meglepo, ha belegondolunk abba, hogy az oslakosok beduin torzs egyik agat kepviselik.
A program vegul is ket reszbol allt, delelott tevegeles a sziget eszak-nyugati reszen levo Camello Center-ben, majd ebed helyi etelekbol, delutan pedig vadaspark, ujabb tevegelesel es keso delutani ebeddel. A ket programot ha egybe vettuk, akkor a masodik csak 10 euroba kerult. Ennek nem tudok ellenallni, a Tesco is allandoan ilyenekkel huz csobe, hogy egyre sincs szuksegem, de kettot veszek mert akkor 50p-vel olcsobb. Rohej.
Bananultetveny utban a Camello Center fele
A busz a hoteltol nem messze indult es korbejarta a kornyezo hoteleket, mig mindenkit fel nem vett. A turistak tobbsege spanyol volt, nemi nemet es angol kiegeszitessel. Ennek megfeleloen az informaciot harom nyelven mondta el az idegenvezeto, egymas utan. Az ut hegyi szerpentinen at vezetett, nagyon kellemes volt, de olyan szukek voltak a kanyarok, hogy a sofornek elore kellett dudalni, hogy figyelmeztesse a szembe jovoket. Ez egyebkent rendszeresen elofordult a tobbi turan is. Az idojaras kellemes volt, bagyadt napfennyel, amit a laza felhozet szurt meg. Tisztara mint otthon: a tenger felol folyamatosan fuj a szel, az eg mindig felhos es nincs tul meleg.
Camello Center, Ctra General , TF-82 Km. 10200 El Tanque - 38435 Tenerife
A Camello Center gyakorlatilag egy farm etteremmel es ajandekbolttal az ut szelen, konnyen be lehet csak ugy terni. Rovid ismerkedes az ajandekbolttal, ahol az ember megprobalja kivalogatni a kinai szemet kozul a helyi termeket (tobbnyire elelmiszerek, helyi sutemenyek, lekvarok, stb), majd johet a tevegeles! Eloszor mindenki beoltozott kek szinu tunikaba, arabosan a fejunkre raktak a Shora-t amit egal-lal rogzitettunk es mar mehetunk is a varakozo tevekhez.
Piheno teve a "vadasparkban"
Minden teven egy ket szekes nyeregfele volt, de igazabol ket labatlan szek, tamlaval es elol egy kis biztonsagi ovvel. Ugyhogy az ember nem a teve hatan ult, hanem az oldalan es igy egy kicsit lejjebb, mint a hata. Ami nem is volt olyan nagy baj, mert amig a tevek a foldon ultek (furcsan, majdnem groteszk modon, visszahajtott labakkal) addig nem is tuntek nagynak, aztan a sor elejen levok elkezdtek felallni. Ezt nem egyszerre teszik meg, hanem eloszor hatul emelkednek meg, hogy majdnem kiesel elore a szekbol, majd kiegyenesitik a melso vegtagjukat, amitol sikersen hanyat esnel, ha nem volna tamlas a szek! Aztan mikor eloszor korbenezel, akkor josz ra, hogy a teve bizony eleg magas alatt.
A tura
A tevegeles alatt a tevek egy hosszu kotofeken egymashoz voltak kotve, a turavezeto az elso tevet vezette, a tobbi meg ment szepen utanna. A viczes az volt, mikor kicsit osszetorlodott a sor es a mogotted levo teve feje egyszer csak beuszott a ket szek koze es csak neztel a teve szemebe kb. 20 cm tavolsagbol! A tevet a sivatag hajojanak is hivjak, valoszinuleg azert mert kepes keresztul menni a sivatgon, mint a hajok a tengeren, bar talan az is kozrejatszott a nevadasban, hogy jaras kozben az allat eleg erosen ringatozik, amit szokni kell, mert a lovaglashoz kepest eleg egyedi, majdhogynem tengeri betegseget lehet kapni tole (márha valaki erzekeny ra).
Ezen a baratsagos teven tevegeltem
A tura kb. fel oraig tartott, vegig szep zold bokros dimbes-dombos teruleten, setatempoban. Elvezetes volt, de hianyoztt a sivatag a hatterbol, na. Majd ha Egyiptomba utazom feltetlenul elmegyek egy igazi sivatagi turara is.
A tura utan ebed kovetkezett a szokasos helyi valasztekbol kaptunk ismet izelitot: sult csirke helyi fuszerekkel pacolva (egeszen kellemes, bar sertesnek jobban orultem volna), a szokasos Papas arrugadas (tengervizben fozott hamozatlan krumpli pikans mojo szosszal, kihagyhatatlan es ellenallhatatlan!), egy pohar voros bor es persze friss banan (eszmeletlen jo, nem gyoztem enni).
Konnyu ebed: sult csirke, sos krumplival, mojo szosszal
Az ajandekbolt kifosztasa utan a csoport elindult vissza a varosba, a vadaspark Puerto de la Cruz kozeleben volt. Azert mondom, hogy vadaspark, mert ott az ember hajlamos elnezni azt hogy nem lat tul sok mindent es azt is osszevissza. Valoszinuleg a helyi allatokat probaltak bemutatni meglehetosen felemas eredmennyel. Keves lehangolonn helyel talalkoztam eletem soran, de az ottani majomketrec magasan veri a mercet. Az allatok egy betonplaccon heveresztek festett fak "arnyeka" alatt, a kecskek kozott pedig egy doglott galamb hevert a foldon. Itt is volt egy rovid tevegeles, tevehaton korbevezettek a parkba, miutan mar egyszer bejartuk az egeszet. Maga a tevegeles mint elmeny rendben volt, csak a kornyezettel volt problema, de lagalabb az allatok egeszsegesnek latszottak. Utan itt is vart minket egy meglehetosen tartalmas kesei ebed, hogy aztan taxival hazamemnjunk a hotelbe (a taxit az utazasi iroda fizette).
Viragzo banan
3. nap, Pentek (01/05): Puerta de la Cruz varosnezes
A varos a sziget eszaki reszen talalhato az Orotava volgyben, gyakorlatilag egy tropusi paradicsom, csak a homokos tengerpart hianyzik. A varos tortenete a XVII. szazadtol datalodik, mikor kikotot epitettek a kerulet szamara. Jelentosege kicsit novekedett mikor egy vulkankitores a masik eszaki kikotot, Garachico-t veszelyeztette.
Kikoto
De a sziklas part, a folytonos hullamveres es a keves vedett kikotoi ovezet hianya ranyomta a bellyeget a fejlodesre es hamarosan Santa Cruz lett a fo kikotovaros. A XIX. szazad vegere turista paradicsomma epult at mivel a viktorianus angolok szerettek itt megallni a tengerentulrol hazafele. Az igazi fellendules azonban az 1960-as evektol indult meg, mikor beindultak a charterjaratok Europa nagyobb varosaibol es a turistak elkezdtek ozonleni mindehonnan.
Belvaros
Szemben a deli oldal felkapott turista ovezetevel, Puerto de la Cruz egy csendes kisvaros (kb. 32000 lakos), inkabb az idosebb turistak kedvelik. Nincsen nagy ejszakai elet, az este befejezodik egy kis tengerparti setaval a naplementevel, mikozben az afrikai arusokat kerulgeti az ember, akik portekajukkal a nyakukban setallnak es riogatjak a turistakat.
Klasszikus tema
A halaszkikotot mai napig hasznaljak a helyiek de nagy teherkikoto Santa Cruzban van, sziget keleti csucsken. Mikor eloszor ott voltam meg nem tudtam, hogy innen fogok kiuszni az oceanba mikor buvarkodni megyek. Sot, akkor meg az egesz buvarkodas csak terv volt, bar eleg hatarozott.
A halaszkikoto a vedogatrol
Meg szerettem volna nezni a termeszettudomanyi muzeumot, de nem szamoltam azzal, hogy a spanyolok delkorul bezarnak es csak este nyitnak ki ujra. Viszont sikerult megnezni az Iglesia de San Francisco templomot, amit meg a XVII. szazad elejen epitettek.
Iglesia de San Francisco templom kivulrol, belulrol es a spanyol nyelvu Biblia (ami egy kulonosen jol sikerult foto)
A hazakra jellemzo a fabol keszult balkon, ami szinte mindenhol megtalalhato. Az ettermekben erdemes napi menut enni, eleg olcso es jol lehet vele lakni. A foteren levo nagy etterem szabadteri reszen, pinceres kiszolgalassal 8,20 volt: kezdetnek helyi leves, ami igen izletes es taplalo volt (serteshus, kolbasz, szalonna kockak, krumpli, csicseri borso, teszta suru leben), majd steak, sultkrumpli es salata, fagylatkehely, kave.
A suru leves
A foter, Plaza de Charco de los Camarones, azert kulonosen erdekes, mert regen ezt a reszt a tenger dagalykor elontotte es utanna a helyiek itt rakasztak (innen a neve is, maarugyertem aki ert spanyolul). Mostanra feltoltottek es hatalmas palmafakat ultettek korbe egy meglehetosen hangulatos teret alakitva ki, amit gyakorlatilag ettermek vesznek korbe. Sajnos galambok itt is voltak, elviselhetetlen nepseg, raadasnak meg szemtelenek is.
Setallo utca a part menten
A tengerparton hangulatos setalloutca huzodik vegig, egyik oldalon boltok sokasagaval, a masikon a sziklas part es a tenger. Volt itt egy finom etterem, ahol temerdek edesseg kozul lehetett valasztani (a nevet nem jegyeztem meg, de barmikor eltalalok oda, de komolyan!), kulon gondba voltam, hogy mi legyen a napi meglepetes-edesseg!
Mindezek mellett a legjobb megis az volt, hogy valami isteni sugallat hatasara bementem egy turisztikai irodaba, hogy kerjek egy reszletes terkepet a varosrol. Az utikonyvekbe csak elnagyolt vazlatok voltak, raadasnak, amit vettem (Globetrotter Travel Guide sorozat, Tenerife) gyakorlatilag hasznalhatatlannak bizonyult, szerencsere indulas elott a konyvtarbol kivettem egy masik konyvet (Canary Islands (Lonely Planet Country & Regional Guides sorozat)), amivel egeszen jol el lehetett boldogulni (leszamitva a terkepet).
Naplemente
Mindegy, szoval bementem es kerdeztem a terkepet, de nekik is csak az volt, amit mar a repteren kaptunk, ugyhogy eppen fordultam volna kifele, mikor megkerdeztem a programlehetosegeket. Innentol kezdve sikerult kicsit jobban megismernem Renata-t (szloven) es a ferjet Erik-et (holland), akik a kis kirendeltseget vezettek. Jo fejek voltak, kulonosen Erikkel beszeltunk sokat, ove volt a delutanos muszak, probalt rabeszelni az ejtoernyozesre, amit o maga csinalt, de ugy gondoltam, hogy egyenlore eleg lesz a buvarkodas is, uszni ugyanis tudok, repulni viszont nem! Utana persze reszletesen be kellett szamolnom rola, mert o is ki akarta probalni, hogy pontosan kepbe legyen, ha ezt ajanlja az embereknek. A programok egyebkent olyan 50 euro korul vannak, ebben benne van a szallitas, a program, idegenvezetes, belepojegyek meg egy ebed. Olyan jol osszehaverkodtunk, hogy amikor nem volt nalunk eleg penz kifizetni a turat, odaadta a jegyeket hitelbe es csak ket nappal kesobb, amikor a turanak mar vege is volt(!) fizettuk ki az arat.
A sziklas part
Egyszoval nagyon tetszett a varos, azt nem mondanam, hogy eletem hatralevo reszet el tudnam itt kepzelni, ahhoz azert nagy volt, valahogy sokkal kozelebb erzek magamhoz egy kis tengerparti falut a gorog tenger partjan, a sziklak kozt, feherre meszelt hazakkal, olajfakkal. Persze meg nem voltam Gorogorszagban, ugyhogy lehet, hogy mindez csak a kepzelet szulemenye.
2. nap, Csutortok (30/04) Loro Park
Loro Park az egyik legnagyobb latvanyossag itt Puerto de la Cruz hataraban (ha nem az egesz szigeten). Lenyegeben egy allatkertrol van szo, ami annyiban erdekes volt szamomra, hogy eloszor lattam allatokkal bemutatott produkciot. Most nem kimondottan cirkuszi mutatvanyra gondolok, hanem az allatok es emberek osszhangban eloadott produkciojara, ami nem fenyitesre epul. Eloszor fokak voltak, majd Orkak (gyilkos balna), vegul delfinek.
Orkak a levegobenPersze a legerdekesebb az Orca show volt. Egeszen dobbenetes volt latni a hatalmas allatokat, amint a kulonfele ugrasokat vegrehajtottak olyan latszolagos konnyedseggel, mintha nem is tobb tonnas allatokrol lett volna szo! Az egesz musor alatt latszott, hogy az allatok es az emberek kozott igen mely kapcsolat van, ami a kolcsonos bizalomra epult, nem pedig fenyitesre es megfelemlitesre. A delfin show alatt a nezoterrol egy kislanyt kihivtak es beultettek egy csonakba, amit az egyik delfin korbehuzott a medenceben es ket masik pedig a csonak mellett kiserte. Mikor visszavittek a kislanyt a medence szelehez, akkor megsimogathatta az allatokat.
... es delfinekMeghato volt latni, hogy a gyerek teljesen termeszetesen hajolt oda es puszilta meg az allatokat, mintha csak baratokat udvozolt volna. Tudom, hogy a torzsfejlodesben a majmoktol szarmazunk, de azt hiszem a delfinek mutatjak azt, hogy milyenek lennek, ha akkor a vizben maradunk es nem maszunk ki a szarazfoldre (vagy visszamaszunk).
Volt egy kisallat nevelde is, ahol a kis madarfiokakat (meg tolluk is alig volt) etettek kis pipettabol, de hogy miert az nem volt vilagos. Nehol nem volt angol nyelvu magyarazat, a turistak tobbsege pedig spanyol anyanyelvunek tunt. A park ugyan a varos hataran kivul volt, de egy vonatnak alcazott kisbusz vitt ki mindenkit ingyen, 20 percenkent fordulva a varoskozpont es a park kozott.
A kis "vonat"A park igenyes kialakitasu talan csak a papagajok voltak tul szuken tartva, de meg azok is eleg tisztak voltak megha a meretukbol adodoan tul sok ropdosesre nem nyilt lehetoseguk. Volt egy hatalmas pingvinarium, ahol a sarki pingvinek igazi havas helyen voltak, hidegbe, meg a ho is esett nekik, nem pedig feherre meszelt betonkockakon toporogtak.
PingvinekAz embereket egy futoszallag vitte korbe lassan, nem volt sem tumultus, sem lokdosodes. Az akvarium-teremben pedig egy alaguton lehetett atmenni, mikozben az ember feje felett hatalmas capak usztak el.
CapaOsszessegeben ugy gondolom, hogy egy egesz napos programnak a 31 euros beleptidijat feltetlenul megerte.
1. nap, Szerda (29/04): Megerkezes
Gatwick nagy repter, majdnem a gepet is lekestuk annyit kellett gyalogolni a 48-as kapuhoz. Mar elhangzott a figyelmeztetes, hogy igyekezzenek a beszallassal, mert indul a gep. Vegul 7:45-kor szallt fel a repulo es 12:03-kor szallt le a Tenerife del repteren. Az ut nemcsak hosszu, hanem annak is erzi az ember: 4 ora hosszat ulni a nem tul kenyelmes szekbe, hallgatni a hajtomuvek folyamatos zugast. Ujdonsag volt, hogy kis kepernyokon folyamatosan nyomon lehetett kovetni a gep utvonalat (vegig az ocean felett repultunk),repulesi adatokat, varhato erkezest (kinosan lassan cserelodtek a szamok).
Kellemes idojaras fogadott, sutott a nap, az ido tiszta volt, bar a szel fujt egy kicsit, de ezt mint tenger melletti lakos mar megszoktam. A Teide koruli felhotakaro eltakarta a csucsot, semmit nem lehetett belole latni (a geprol szepen lehetett latni ereszkedes kozben). A repteren elfogyasztott 8 euros ebed (safranyos rizs 2 szelet uborkas serteshussal, egy pohar joghurt es egy kis uveg sor) utan a 340-es busszal elindultunk a szallast elfoglalni Puerto de la Cruz-ba. A busz vegig a part menten haladt az autopalyan igy volt alkalma az embernek a tajban gyonyorkodni.
Szallodak a partrolAz ocean lenyugozo, egyszeruen nincs is ra mas szo. Kaprazatos kek szinu viztomeg, amivel eles kontrasztban van a hullamok hofeher taraja. A partvonal csipkezett, nyomat se latni a klasszikus homokos tengerpartnak, mindenutt csak a parti sziklakat ostromlo hullamok. A taj viszont holdbeli: iszonyu hasadekok a foldon, erozio vagy vulkani mukodes nyoma, nem tudnam megmondani. Novenyzet szinte semmi csak tuskes bokrok a kopar kovek kozott. A taj megse egyhangu, errol gondoskodik az ocean es a partvonal valtozatossaga, a varosok, kisebb telepulesek feherre es a sarga, narancs kulonfele arnyalataira festett hazainak fala meg a nehol feltunedezo, zold szinben pompazo mesterseges ultetvenyek.
A vegtelen vizAhogy halad az ember eszak fel ugy valtozik a taj fokozatosan: egyre tobb es tobb novenyt lehet latni, a kopar sargas-voroses kotalajt lassan beboritja az osszefuggo novenytakaro (elsosorban palmafelek), a szolo es banan ultetvenyek. Az ut emelkedik, elszakad a tengertol es csak a magasbol lehet latni a vegtelen kekseget, amit csak a tavoli szigetek korvanalai tornek meg.
Tudom, sokadszor ismetlem magam de csak egy pillantas eleg volt a hotelre, hogy tudjam ismet helyesen valasztottam: Az egesz egy hatalmas epuletkomplexum nagy belso udvarral, ahol a medence, etterem es egy kispalyas focipalya talalhato gyonyoru zold novenykoszoruval diszitve. Az apartman a 3. emeleten volt es erre a belso udvarra nezett. Volt egy nagy terasz, ahova ki lehetett ulni (eppenseggel ezt a bejegyzest is ott irom), egy aranyos konyha talalopulttal, egy nagy nappali, haloszoba es furdoszoba.
Hotel kivulrol es a belso udvarA tengerpart inkabb sziklas, mint homokos es a homok is fekete vulkanani eredetu. A mestersegesen letrehozott tengerpartokhoz egyenesen a Szaharabol hoztak a finom feher homokot. Az ocean viszont minden kepzeletet felulmul: a kek kulonbozo arnyalatai a sotettol egeszen a vilagosig, hatalmas hullamok ostromoljak a parti sziklakat duhosen. Furdozo nincsen (ahhoz tul hideg a viz) csak nehany szorfozo es a parti setanyon emberek, de latszik, hogy nincs meg itt a szezon.
0. nap, Kedd (28/04): Indulas Gatesheadbol, London, repteri ejszaka
Kint a palyaudvaron megettem az elso szendvicsemet (tojasos snidlinges) majd ki akartam dobni a dobozt. Az, hogy Angliaban nem egyszeru szemetest talalni az egy dolog, de hogy a fel palyaudvart bejartam anelkul, hogy egy darabot is lattam volna, az mar kezdett picit sok lenni. Vegul megkerdeztem egy egyenruhas not, hogy szemetest keresek, mire nevetve mondta, hogy egy darab sincs, mivel biztonsagi okokbol az osszeset eltavolitottak. Mar eppen kerdezni akartam, hogy akkor hova dobjam a szemetet, mikor erkezett egy szemetes ficko, akinek gyorsan lepasszoltam a dobozt.
A vonaton az elso info, amit a hangosbeszellon bemondtak, az az volt, hogy mindenki, akinek a helyfoglalasa az E kocsiba volt (Echo) az menjen a C kocsiba (Charlie), mert ott a helye.
Ingyen WiFi a vonaton utban London feleLondon forgatga mindig magaval ragad, Newcastle hiaba eszak legnagyobb varosa, mereteiben megiscsak kisvaros, foleg Londonhoz kepest. Az emberek egyetlen hatalmas masszakent homopolyognek a metro kornyeken, ahogy mindenki probal eljutni a sajat platformjahoz. Nekem a Victoria Line kellett, mert azon keresztul tudtam elmenni a Victoria Stationhoz, ahol atszalhattam a District Linere Wimbledon fele. Az utazasra vettem egy Oyster kartyat, ez olyasmi mint egy mobil feltlto kartya, csak az ember nem lebeszeli, hanem leutazza az egysegeket. A kartya hasznalatakor kedvezmenyt kapok, raadsul, ha elertem a napijegy arat, akkor a kartya automatikusan abbahagyja a penz levonasat, mert ugy veszi, hogy akkor vettem egy korlatlan utazasra jogosito napijegyet. Tehat meg csak szamolgatnom se kell semmit. Ezt peldaul siman be lehetne vezetni mashol is.
Hagytam eleg idot, ugyhogy eleg koran kiertem a Fullham Brodwayre, ahonnan a repteri busz indult, szerencsere a korabbi busszal is elmehettem. Noi sofor volt es eleg agressziven vezetett, gondolom a helyi kozlekedesben edzodott meg ennyire. Szeretem Londont. Van egy varazsa, amivel nem gyoz betellni az ember. Nem tudom, hogy az embertomeg vagy a varos, a hazak miatt, de van benne valami vonzo.
A busz az eszaki terminalra vitt ki, nekem pedig a delibe kellett mennem, szerencsere a ket terminalt ingyenes magnesvasut koti ossze. Biztos elveztem volna az utazast, ha nem olyan tetu tempoba megy a vonat, hogy valoszinuleg gyalogosan lehagytam volna. Persze miutan eszrevettem, hogy nincs benne vezeto es automata az egesz, mar nem is zavart, hogy nem szaguldozunk.
A repteri ejszakazas (reggel indult a gep) alkalmat adott arra, hogy megfigyeljem az emberek viselkedeset egymassal. Ketfajta pad volt: az egyik karfaval osztott fa, kovetkezeskeppen csak ulni lehet rajta es azt is nem tul kenyelmesen, illetve egy karfa nelkuli matracos, amin a fekves is kenyelmes volt. Akik ultek allandoan azt lestek, hogy mikor szabadul fel hely a masik fajtan. Egy lany csak elment a kozeli boltba egy zacsko crispsert, meg a csomagjat is otthagyta, de mire visszajott mar ketten hevertek a helyen ugy teve, mintha legalabbis hetek ota aludnanak ott ebben a pozban. Szegeny csak acsorgott egy kicsit majd elodalgott egy ures szekhez. Az alvast egyebkent is megnehezitette, hogy 10 percenkent beolvastak a hangosbeszelon, hogy 100ml-nel tobb folyadekot nem lehet felvinni a gepre.
