Hazaút

Elfelejtettem szólni, hogy június első két hetében Magyarországon leszek, az új (régi) számom élni fog hétfotol. Elég kalandosra sikerült az indulás mivel a már korábban megvett vonatjegyet egyszer sem ellenoriztem le igazán, végig az volt bennem, hogy 11.48-kor fog indulni, pedig az a londoni érkezés dátuma volt, ennek megfeleloen le is késtem. Persze ha már elozo este szépen mindent becsomagoltam volna akkor elértem volna, de az meg nem én lettem volna. Úgyhogy potom 110 font leszurkolása utan egy újabb jegy birtokosaként megkezdhettem utamat London felé. Valószínuleg sima utam lett volna, de egy felso vezeték meghibásodása miatt 5 órás kerülore kényszerultem a túlzsúfolt kisegíto járaton. Nekem volt helyem, de elég sokan a folyosón ültek vagy álltak, mert annyira nem volt hely. Scheffieldnél ráadásul át kellett szállni egy másik vonatra, szerencsére azon volt boven hely. Londonban a pályaudvaron kisebbfajta káosz fogadott és a viszontagságaim folytatódtak, mikor elmentem megvenni a vonatjegyet ki a reptérre. Közölték ugyanis hogy felújtási munkák miatt vasárnap vonatok helyett pótlóbuszok közlekednek, duplájára növelve a menetidot. Ebbol nem kértem és jegyet vettem az utolso éjszakai vonatra, ami 2.35-re ért ki a reptérre. Persze elotte azért a 205-ös busz még megtréfállt egy kis út elterelés formájában de végül épségben és idoben kiértem a reptérre. Most már csak a gép indulásáig hátralévo 5 órát kell valahogy eltöltenem. A váró egyébként tele van piros-kék csíkos mezbe öltözött emberekkel, akik az esti meccsre jöttek és most a 3-1 után boldogan várják a hazautat.