December 18-an a jesmondi St. George temlomban karacsonyi koncert volt, amire mar joelore jegyet valtottam. A koncertet az Angol Filharmonikusok adtak es a kulonlegessege abban volt, hogy a templomot a koncert ideje alatt csak gyertyakkal vilagitottak meg.
Az oltar korul, ahol a zenekar es a korus volt, tobb sza gyertya egett, jol megvilagitva oket, mig a templom tobbi reszeben csak nehany tucat volt igy a nezoter gyakorlatilag sotetben maradt.
A koncert elott volt idom kicsit korulnezni a templomban (meg egtek a lampak), ami onmagaban is eleg szep, el is hataroztam, hogy kesobb visszajovok lefenykepezni.
Maga a koncert ket es fel oras volt, zenekari es korusmuvek hangzottak el a karacsony es a tel gondolatkorben. Elsosorban persze angol muveket jatszottak, de nehany klasszikust azert felismertem: Vivaldi 4 evszak c. muvebol a Tel, Az O Holly Night, a Csendes Ej (erdeks, ezt nemetul enekeltek) es az O Come All Ye Faithfull.
Volt kozben egy 15 perces szunet, amikor a church hall-ban (ez a templom muvelodesi haz jellegu resze, nem tudom magyarul mi a neve) forralt bort (mulled vine) es karacsony sutit (mince pie) szolgaltak fel. Az angol bor nem tul jo, talan ezert is csinalnak belolle forralt bor, ami viszont egeszen kituno! A mince pie pedig almakremmel, mazsolaval toltott edes sutemeny.
Erdekes, hogy a digitalis technologia, a csucsszuper hangtechnika ellenere az elo zene mennyivel tartamasabbnak tunik. Raadasnak a templomnak kituno akusztikaja volt, a zene szinte korulfolyta az embert. Ezt tetezte meg a gyertyafeny es tomjen illat, ami tenyleg felejthetetlen elemny volt.
