2011. július 16., szombat

Rimini

Előre elhatároztam hogy minden reggel felkelek és úszom egyet reggeli előtt. Egyenlőre ebből semmi nem jött össze, de még lehet (nem akarom lelőni a poént, de végül egyszer sem mentem).

A reggeli az szokásos svédasztalos volt, ettem annyi mindent ami tudtam hogy ki fog tartani estig így az ebédet megspórolhatom. Persze ez azt jelenti hogy az étkezést követő egy-két órában az ember óhatatlanul is lassabban mozog és elbágyadt rosszindulattal tekint embertársaira. A szokásos képeslap feladása után bementem Riminibe, hogy megtekintsem a kevés látnivaló. Volt egy két templom, régi római kori diadalív, egy kétezer éves híd és szép terek. Rimini egyébként európa egyik leghíresebb üdülőhelye köszönhetően a 15 km hosszú homokos tengerpartnak. A híres olasz filmrendező, Federico Fellini is itt született és töltötte egész gyerekkorát.
Augustus diadalív


A várost még a rómaik alapították anno dazumal (268BC), Caesar (igen, Julius) itt mondta el ismert beszédét amivel elléggé feltüzelte a XIII. légiót, hogy kövessék Rómába. Császárok jöttek és mentek, néhanyuk itt hagyta lenyomatát a városon későbbi korok embereinek. Vajon annak idején mikor egy-egy emlékművet emeltettek csak a pillanatnyi státuszra gondoltak vagy esetleg felrémlet előttük hogy mit fog hozzá szólni a jővő nemzedéke? És ha igen vajon mennyire gondolkoztak előre? Hány évvel mérték a jövőt? Ötven? Esetleg száz vagy akár ezer is?
Tiberius híd, épült 1990 éve...


A gót háború alatt Rimini számtalanszor gazdát cserélt. Majd a Ravennai Exarchátus részeként, a bizánciak uralkodtak rajta. 728-ban a Lombard Királyság része lett, 735-ben ismételten a bizánciakhoz került. A 13. században Ravenna a Gambacari és Ansidei családok viszályaitól volt hangos. A 14. században emelték városi rangra, területén ekkor számos kolostort és templomot emeltek, mely sok jeles művész számára jelentett munkalehetőséget. 1239 és 1528 között kisebb-nagyobb megszakításokkal, melyet Rimini a pápai beavatkozásoknak köszönhetett, a Malatesta család uralkodott a város fölött. A 16. század elején Rimini a Pápai Állam második tartományaként ideiglenes kormányzót kapott.
A Malatesta család vára


A 18. századig portyázó seregek, földrengések, éhínségek, áradások és kalóztámadások sújtották a várost. Ebben a komor helyzetben és a meggyengült helyi gazdaságnak köszönhetően, a halászat tett szert nagy jelentőségre, ami a helyi struktúrák átalakítását kívánta meg, olyan épületeket létesítettek ekkor, mint a halpiac, vagy a világítótorony. 1797-ben Rimini, Romagna többi tartományához hasonlóan, a franciák kezére került és az Alpoktól délre fekvő (Cisalpin) Köztársaság része lett. A napóleoni kormányzat lerombolta a templomokat, köztük a régi Szent Colomba székesegyházat is. 1815. március 30-án Joachim Murat kiáltványa térítette magához a riminieket, aki egyesülésre és függetlenségre szólította fel az olaszokat. 1845-ben Ribotti kalandorokból álló csapata lepte el a várost kinyilatkoztatva az alkotmányt, melyet hamarosan el is töröltek. 1860-ban Rimini és Romagna az Olasz Királyság része lett.
Főtér, Piazza Tre Martiri


Az első világháború alatt Rimini és környező infrastruktúrája egyik elsődleges célpontjai volt az Osztrák-Magyar Haditengerészetnek. Miután 1915. május 15-én Olaszország hadat üzent, a császári flotta még aznap elhagyta kikötőit, és támadásba kezdett Olaszország keleti partján, Velence és Barletta között. A második világháború alatt bombatámadások záporoztak a városra, végül a görög és kanadai erők foglalták el. 1944-es felszabadulását követően látványos újjáépítési munkálatok kezdődtek a városban, melyek a turizmus robbanásszerű fejlődésére összpontosítva, új, városi valóságot teremtettek.
Esti csendélet


Ez a pezsgő élet persze napközben nem igazán tapasztalható, az utcák elnéptelenednek csak néhany kóbor túrista oson fagyit nyalva árnyéktól árnyékig és még a boltok nagyrésze is bezár. A bőséges reggelinek köszönhetően éhes tényleg nem voltam, jeges kávét ittam, meg később elnyaltam egy fagyit. Szép komótosan mászkáltam így csak délután fél 5 felé értem vissza a hotelbe. Gyors zuhany után aludtam egyet vacsoráig, majd lementem az étterembe.

Előételnek ettem ecetes krumplit hagymával, grillezett paprikát, zöldséges tojásrántottát meg bundázott rizsgombócot. Utánna következett a főétel, citromos linguini, majd 4 évszak pizza végül egy szelet torta.

Ez azért elég emberes adag utánna nem nagyon van kedve szaladgálni az embernek. Úgyhogy csak egy nyugis séta következett a parton fél 11ig. Másnap San Marino lesz a program muszáj korán feküdni.