Kozben kiderult, hogy mit hagytam otthon: a magyar SIM kartyamat es a napszemuvegemet. Elobbi nem erdekes, mar le is mondtam az elofizetest es atvaltottam Dominora, az utobbi viszont fajo hiany ebben a verofenyben!
Emlekszem, a blogon az elso bejegyzes az volt, hogy "Kezdetben vala az indulas", ennek a mostaninak lehetne mondjuk: Kezdetben vala a koltozes! Mar regota tervbe volt veve, hogy koltozunk, allandoan beszeltunk rola, csak nehez feladni a biztost, amit megszoktunk. Vegul aztan csak talaltunk egy megfelelot es mivel nekem ez egybeesett az eves hazauttal, ezert az utolso harom napban elkezdtem a koltozest. Mivel nem fizetek olyasmiert, amit en is meg tudok csinalni, ezert magam cigoltem at a cuccaimat a ket lakas kozott. Talan hatszor fordultam, mig az osszes "ertektelen" holmit atvittem (ruhak, konyvek, stb.). Az ertekesebbeket majd szegeny Balint viszi at kocsival, mivel en kozben eljottem szabadsagra. Az ut soran busszal es metroval is kell utazni es mivel a harom napbol ketto hetvege volt, amikor ritka a tomegkozlekedes, ezert gyakorlatilag egy konyvet is sikerult kiolvasnom, mig a megallokban varakoztam. Ennek kapcsan egy erdekesseg: Newcastle-ben csak ket kocsibol all a metroszerelveny, es ilyenkor hetvegeken 6-8 biztonsagi or es rendor utazik az utasokkal, hogy a hangoskodokat, rendbontokat kiszurjek es az utasok biztonsagara ugyeljenek. Ezt eleg pozitiv hozzaallasnak tartom, nagyban noveli az elegedettsegemet, ami egyebkent is eleg magas az itt elok kozott: multkor olvastam egy statisztikat, hogy az itteniek 88%-a orul hogy itt elhet es elegedett a kapott szolgaltatasokkal.
A 36-os busz, ami a palyaudvarra visz, pont az orrom elott ment el. Mikozben varakoztam (es elengedtem ket 12-est is) arra gondoltam, hogy a repulojegyeket betettem-e. De aztan megnyugodtam, elvegre ha lekesem a ket oras expresst Londonba, akkor oly mindegy, hogy nalam vannak-e a jegyek vagy nem!
Az uticel: Roma, az Orok VarosFeleslegesen aggodtam: a vonat jo angol szokas szerint kesett vagy husz percet, raadasul Edinburgh-ban muszaki hiba miatt az egyik kocsit is le kellett kapcsolni, igy volt akinek nem jutott hely. Nekem szerencsere jutott: G kocsi, 57A szek, ablak mellett, menetiranynak hattal, ahogy a neten megrendeltem. Ja, a helyjegy termeszetesen ingyenes, csak a vonatjegyet kell fizetni (mintahogy az logikus is...). Az utazas unalmat csak a szomszed asztalnal ulo ket gyerek ricsajozasa zavarta meg, de olyan szinten, hogy elhataroztam maradok a Megabusnal.
Vegul is azert valasztottam a vonatot, hogy megnezzem az angol tajat eszakrol del fele haladva, ami sikerult is, bar eleg faradt voltam az elmult napok rohangszasa utan, el is bobiskoltam neha. Rengeteg legelo van birkakkal, lovakkal, tehenekkel. Ritkan erdosavok is voltak, de nem szabalyosan ultetve, hanem csak ugy ossze-vissza. A mezok a zold kulonbozo arnyalataiban jatszanak, a szantofoldek az ultetett novenyeknek megfeleloen valtogatjak szinuket es bar magas hegy meg a tavolban sem tori meg a horizontot, azert a taj nem lapos: az erdosavok, szantok, legelok es persze a varosok a dombok vegtelen hullamain terulnek el.
Persze bementem: A Piccadilly Circus fenyreklamjaiUgy latszik agyamra ment a sok kaja, kezdek nagyon koltoi lenni! Kenyelmetlen ez a pamplag: vagy hatradolok, de akkor nehezen tudok irni, vagy elorehajolok, akkor viszont nem tudom a hasamat hova tenni. Szerencsere az etterem nincs tele, igy nem neznek ki, hogy mar ket oraja itt ucsorgok.
Szoval a vonaton ugyanaz a koltoi hangulat ragadott magaval, amibol csak a londoni metro pokoli valosaga zokkentett ki. A szerelveny padkaja buszken hirdette az 1962-es gyartasi evet. Newcastle annyibol elonyosebb, hogy az ottani metrok a 80-as evekbol szarmaznak es rendszeresen felujitjak oket (tudom, mert mi csinaljuk, a legutobi szerianal en kszitettem el a gyartasi rajzokat az uj rozsdamentes utkozokhoz). Az arakrol ne is beszeljunk: 1 jegy a King's Cross allomastol a Victoria Station-ig £4,00-ba kerult!
Ugyhogy itt vagyok az etteremben es azon gondolkodom, hogy bemenjek-e a varosba csinalni nehany ejszakai kepet, vagy menjek egyenesen a repterre. Meg azon is gondolkodom, hogy hogyan tudnam feltunesmentesen begombolni a nadragomat es becsatolni az ovemet, amit eves kozben kenytelen voltam kioldani...
Mivel a gep csak reggel indult, tengernyi idom volt, ezert bementem meg a belvarosba, hogy fotozak egy kicsit, fo celom a Piccadilly Circus fenyreklamja volt, a kepek egeszen jok lettek. Miutan a csomagokat visszacigoltem a palyaudvarra, vettem egy jegyet a repteri buszra, de nem kozvetlen jaratra, hanem olyanra, amelyik a kornyezo telepuleseket is vegigjarja (persze ezt nem tudtam, en csak felszalltam az elso repteri buszra). Az utazas ig egy kellemes, 2 oras kirandulassa valtozott, el is bobiskoltam neha. Az 50 fos buszon csak 7-en voltunk, egy 5 fos tarsasag es ket maganyos farkas.
A repter indulasi oldal osszes szeke foglalt volt, mindefele emberek hevertek, es nem ertettem, hogy miert neznek ram kajanul mosolyogva, mikor elindultam az erkezesi oldal fele. Pedig ott eleg sok ures hely volt, igaz, az hogy mindenki nagykabatban ult, picit riasztoan hatott. Kiderult, hogy az allando joves-menes miatt az ajtok gyakorlatilag allandoan nyitva vannak es a kinti 10-12 fokos levego (rasegitve a viharos szeltol) akadaytalanul aramlik befele. Azert annak ellenere, hogy en is faztam, nem kis orommel figyeltem a kulonbozo meleg helyrol erkezo embereket, amint mosollyal az arcukkal kilepnek a fogadocsarnok melegebol egyszal sortban es poloban, hogy aztan arcukra fagyott mosollyal, elgemberedo kezekkel azonnal megprobaljanak nehany meleg holmit elobanyaszni borondjuk mellyerol. Ha valakinek nem volt mit felvennie, az egyszeruen a torolkozojebe csavarta magat, amin meg ott fenylett a Szahara homokja, mig a fuvarjara vart.
Trevi kutA hideg miatt alvasrol szo sem lehetett, igy zenet hallgattam, focit jatszottam a PSP-n (nyertunk 3-0-ra Bulgaria ellen), majd az elsok kozott mentem a check in-hez. A csomag 19,8kg-ot nyomott, igy ra kellett fizetnem potom £48,00, ami nyilvanvaloan rablas (Ryanair-nek hivjak a rablobandat), de ez van. Illetve uzenem mindenkinek, hogy tobbet nem hozok semmit, mert a fapados olcso jegye akkor valt kodde, amikor leszurkoltam a 48 fontos felarat!
A gepen a szarnyon levo veszkijarathoz ultem szokas szerint (csak azert, hogy onzetlenul segitsem utastarsaim menekuleset, remelem ez egyertelmu!) es az ut nagyjat sikerult vegigaludnom. Roma felett repulve sikerult felismernem a St. Peter Bazilikat es azt hasznalva tampontnak meg tobb nevezetesseget is. Meg a repulon vettem egy €8,00 kupont, amivel varosba lehetett bejutni egy express jaraton.
Az ut alatt jegyzeteket keszitek, hgoy konnyebb legyen utolag megirni a blogot. Az utobbi szakaszt a Tiberis szigeten irtam jeges cappuccinot iszogatva, de mennem kell mert a zsinagogaba 6.15-kor indul az utolso idegenvezetes.
Szoval a 8 euros jegy. Kilepve a vamon szembe talaltam magam a legkulonbozobb fuvar ajalnlatokkal a kozpontig. Volt itt vonat, kisbusz, tavolsagi busz, tomegkozlekedes: az egyetlen kozos, hogy mind olcsobb volt, mint az en jegyem... Jo, ketsegtelen, hogy a busz a gephez volt igazitva, varni se kellett es mar indultunk is be a varosba.
Ha Angliat a zold valtozatos arnyalatai jellemzik, akkor Olaszorszagot a napegette fu sargaja. Minden ilyen volt, nehany deli orokzoldtol eltekintve. A masodik, ami szemet szur, a merhetetlen mennyisegu por, a harmadik mellbevago kulombseg pedig a 33 fokos hoseg es szelcsend volt. Az elmult ket evben nemigen ereztem 20 foknal melegebbet es azt is csak ritkan. A szel pedig folyamatosan fuj, nincs is olyan, hogy szelcsend. A hoseg annyira tomeny volt, mintha egy falnak mentem volna neki, kilepve a huvos repteri csarnokbol. Rajtam meg mindig a londoni hideghez valasztott polo, pulover, szeldszeki kombo volt, ami nem tul elonyos ilyen melegbe.
Elso tennivalo a bazis kiepitese, ugyhogy a megerkezes utan a Hotel fele vettem az iranyt. Azaz vettem volna, ha a palyaudvar olasz nyelvu feliratai kozott el tudtam volna igazodni. A terkepem jelzett egy informacios irodat es az utikony is emlitette, hogy ott valthatok RomaPass-t, ami jo minden tomegkozlekedesre 3 napig, illetve ingyen/olcsoban mehetek be vele kulonbozo muzeumokba, kiallitasokra.
Miutan sikerult korbejarnom az egesz palyaudvart anelkul, hogy megtalaltam volna az informaciot (mindezt meg mindig puloverben, taskakat cipelve), szokas szerint a hatosaghoz fordultam es megkerdeztem az Arma dei Carabinieri egy tagjat, aki megmagyarazta, hogy merre talalom. A kovetkezo ember tovabb finomitotta az iranyt, vegul a harmadik mar egeszen konkret volt: kovetkezo ajto balra. Viszont kiirva meg itt se volt, pedig egeszen hosszan huzodik a 24-es vagany mellett (ha valaki arra jar, olyan kozeptajt keresse).
A Pass birtokaban vegre folytathattam utam a hotelbe, ami egyebkent 10 perc setara volt a St. Peter tertol. Milanohoz hasonloan itt is a hotel elott kertem utbaigazitast egy notol. Persze nem tudta, de ezt olyan hangosan nem tudta (olaszul, angolul nem beszelt), hogy egszer csak nyilt az ajto es jon felem egy ficko mosolyogva, hogy Mr. Pinter, orulok, hogy megerkezett, udvozoljuk Romaban!
A kicsi, de tiszta szobaFoglalashoz mindig a www.booking.com oldalt hasznalom, mert eleg sok, foleg olcso hotel kozul lehet valogatni, a vevoi eszrevetelek pedig segitenek a dontesbe. A 207Inn hotelre is igy akadtam (Viale Giulio Cesare N°207, 00192 Rome, csak ajanlani tudom!), ahol a negativumok kozt csak az szerepelt, hogy kicsi a szoba es keves a reggeli. Ez kulonosebben nem erdekel: aki lakosztalyt akar az ne olcso hotelek kozott bogarasszon. A reggeli pedig normal olasz reggeli (kave + pastry), ami ketsegkivul nem Full English Breakfast (tojas, kolbasz, paradicsom, bab, gomba, szalona, veres hurka, tea es toast), de alenyeg, hogy a panasza a mennyisegre vonatkozott, nem pedig a minosegre (es csak az angolok tiltakoztak).
Volt olcsobb hotel is a palyaudvar kornyeken, de ott a negativumok kozt az is szereplet, hogy a kornyek meglehetosen gazos, eleg sok a rossz arcu szomszed, en meg nem akartam egy meregdraga fenykepezovel a nyakamba ilyen helyen setallni, mikor az utikony egyebkent is figyelmeztet a tolvajokra, meg garazdalkodo gyermekbandakra (egyet se lattam). Igy is Premium Plus biztositast kellett kotnom, hogy a szemelyes targyak biztositasa eleg magas legyen.
A szoba tenyleg kicsi, gyakorlatilag csak egy agy van benne, viszont izleses es tiszta, a furdoszoba nemkulonben es jart hozza erkely is. 60 euro volt egy ejszaka es biztos, hogy legkozelebb is itt szallok majd meg.
Megerkezes utan rogton lefurodtem es pihentem egy orat, majd nyakamba vettem a varost kicsit lazabban oltozve. Persze tul lazan nem lehetett, mert a templomokba nem lehet bemenni meg bermudaba se, nemhogy rovidnadragban. Elso utam rogton egy kisvendeglobe vezetett, ahol ettem egy adag tesztat. Eloszor persze eltortem az asvanyvizhez kapott poharat, csak hogy erdekesebbe tegyem magam. A teszta finom volt, valami hal, meg zoldsegek voltak benne, de nem volt egy nagy adag, ugyhogy ettem meg egy tanyer sult hust krumplival, ami szinten egeszen kituno volt, hazias izu, tepkedett friss fuszerekkel.
A kesoi ebed utan vegigmentem a Via del Corso setallo utcan egeszen a Vittorio Emanuele II emlekmuig. Utkozben letertem jobbra-balra a kis utcakba, ha meglattam valami erdekeset. Egyebkent az utikonyv is ezt javasolta, hogy tomegkozlekedes helyett csak setalgassunk. A kozlekedes borzalmas, kulonosen, ha az ember az udvarias angolokhoz van szokva. Angliaban gyakorlatilag korul se kell nezni atkeles elott, mert ugyis megallnak. Itt viszont az autok megallas nelkul hompolyognek a gyakran savok nelkuli utakon, mikozben millio kismotor es moped cikazik korulottuk. Kerekparost ritkan latni, a gyalogosok pedig nagyon korultekintoek! :)
Amit a setallo utcaban rogton kiszurtam!Lepten-nyomon templomokba botlik az ember, amikbe be is tertem, nemcsak azert, hogy a belso diszites gazdagsagat megcsodaljam, hanem hogy pihenjek is egy kicsit a huvosben. Ittam egy jeges cappucciont a szamtalan kis kavezo egyikeben, majd elindultam visszafele, de egy masik uton, celba veve a Trevi-kútat (Fontana di Trevi) es a Spanyol lepcsot (Scalinata della Trinità dei Monti). Mindketto tomve volt turistakkal, furtokben logtak mindenutt, alig lehetett jo szoget talalni egy-egy kep elkeszitesehez. Kozben beesteledett en meg elegge elfaradtam ugyhogy hazametroztam, a Viale Giulio Cesare es a Via Ottaviano sarkan meg vettem vacsorara egy szelet pizzat es egy sziciliai cannoli-t ("-Mit hozzak? -Hagyd a puskat, hozd a cannoli-t!"). Mindketto nagyon izletes volt, kulonosen a cannoli, nehezen is alltam meg, hogy masnap ne azt vegyem, de annyi jellegzetes olasz edesseg volt kirakva, hogy muszaly volt mast valasztani.
Az alvassal - sejthetoen - nem volt gond, ugy aludtam, mint akit fejbe vertek. A szoba egy forgalmas utcara nezett, de aki a Bartokon nott fell, ahol meg ejszaka is villamosok duborogtek, annak ez ismeros larma volt! :) Eredetileg reggel 6.30-kor akartam kellni, mert az utikonyv azt irta, hogy a Vatikant koran kell kezdeni, hogy a tomeget elkeruljuk (kesobb kiderult, hogy azert nem ennyire koran gondolta...). Vegul aztan fel kilenc lett, mire osszeszedtem magam. A reggeli tenyleg nem volt sok, de kulonosebben nem voltam ehes, ugyhogy eleg volt. Regeli utan rogton indultam es nem is kellett tomegkozlekednem, csak lesetalltam ket utcat es mar ott is voltam. A teren meg csak kezdett gyulekezni a tomeg, a hatizsak leadasa utan (csak ketszer kellett visszamennem: eloszor a penztarcamat hagytam ott, aztan a 55-250mm-es teleobjektivet vettem ki) mar be is mehettem. Elozo nap is lattam szep templomokat, volt kozte nagy is, de a Bazilika lenyugozo mereteire nincs felkeszulve az ember. Mind a merete, mind pedig a diszites gazdagsaga lenyugozo. Ilyenkor mindig elmelazok azon, hogy az igazi keresztenyseg szegenyseget hirdet, elveti a foldi javak halmozasat, a pompat...
Mondjuk Michelangelo Pietà-ja inkabb tukrozi ezt a mentalitast...Lementem a kincseskamraba is, ahol szinten rengeteg diszes targyat lehetett latni europa legnagyszerubb arany- es ezustmuveseitol. Az apro reszletekig kidolgozott targyak egesz jok voltak, a makettekre emlekeztettek. Lattam az Igaz Kereszt egy darabjat is: az egyszeru fadarab egy diszes arany es dragako foglalatba lathato. A papak sirjat viszont nem neztem meg, arra nem voltam kivancsi.
Utolso nap Paul-lal beszelgettem es mikor megtudta, hogy Romaba jovok rogton elkezdte sorolni, hogy mit erdemes megnezni, sot az ebedszunetben meg kepeket is kuldott le: az egyik kulonosen jol sikerult, kerdezetem, hogy ezt honnan csinalta. Kiderult, hogy fel lehet menni a Bazilika tetejere, egeszen a legfelso szintre, ahonnan Roma nagyresze belathato.
Lehetett valasztani a lift es lepcso kozott, en az utobbira vasaroltam belepojegyet. Ugy ereztem a hely szellemmebol adodoan mutatok egy kis alazatot a lepcsomaszassal mielott megkapnam a jutalmat a latkep formajaban. Az elso resz nem volt veszes, plane mivel bevitt a Bazilika belsejebe es fentrol is lehetett fotozni. Persze volt egy ket meter magas suru vasracs, ami erosen rontja az elkeszult kep erteket. Erthetetlen, hogy miert nem vagtak legalabb neha egy kis teglalap alaku nyilast. Nem hiszem, hogy egy 10x50cm-es luk barkit veszelyeztetett volna. Az utolso szakasz a kupolaban eleg meredek volt, keskeny lepcsok, raadasul a kupola forma miatt az oldalfalak nem egyenesek, hanem befele dolnek. A latvany persze karpotol az izzaszto lepcsozesert: 360 fokos panorama Romara. Sikerult nehany szep kepet kesziteni a Vatikan Kertorol is, ahova nem akartam bemenni, valamint a varosrol es a St. Peter terrol is. Ideje volt indulni, mivel mar delutan egy ora volt es meg hatra volt a Vatikan Muzeum benne a sixtusi kapolnaval (Cappella Sistina). Eloszor siman kisetalltam a terrol, majd visszakeredzkedtem a taskamert, amit a megorzoben felejtettem. Hiaba, mar a gyomrom vezetett, nyoma sem volt mar a reggelire fogyasztott croissant-nak...
St. Peter ter a Bazilika tornyabolA ter korul allo egyik kajas mikrobuszbol (tele van veluk a varos, de eleg egyseges az arculat meg az arlista, meg az is lehet, hogy egy tarsasag) vettem egy szelet pizzat meg fel liter asvanyvizet. A pizza 3 euro, a viz 2 volt. Figyeltem egy csaladot, a ficko haromszor vette el es tette vissza vizet, mire megvette, de akkor is latszott rajta, hogy sokalja az arat. Egyetertek: ket euro tenyleg sok fel liter vizert, de akkor miert nem hozott magaval egy ureset es toltotte fel a szamtalan kut egyikebol? A pizzanak volt egy pikans mellekize, gondolom a rajta levo sajt nem szerette hutes nelkul a 30 fokos meleget. A rovid kajaszunet utan atballagtam a muzeumhoz es leszurkoltam 14 eurot a belepojegyert es meg hatot az audioguide-ert. A kiallitas itt is szenzacios es nemcsak a targyak, hanem a szobak diszitettsege is. Van, hogy maga a szoba, illetve a falakon levo freskok a kiallitott targyak. Volt egy terem, ahol a falakat a korabeli Italia tartomanyainak terkepe boritott fresko formajaban! Azert atvillant az agyamon, hogy a kozszemlere tett gazdag gyujtemeny ellenere mi mindent orizhetnek meg a pinceben? Vajon a Templomosoktol lefoglalt kincsek is koztuk vannak?
Hosszan boklasztam a muzeumban, neha szemtelenul hozzacsapodtam angol nyelvu idegenvezetos csoportokhoz, sot, egyszer meg pofatlanul kerdeseket is feltettem az idegenvezetonek. Vegul aztan eljutottam a sixtusi kápolnaba, ahol sajnos nem lehetett fenykepeket kesziteni. Rogton leultem es elkezdtem hosszan csodalni a mennyezeten es az oldalfalon levo freskokat. Egy picit csalodott voltam, mert eloszor az Adam teremteset kerestem a terembe es mikor gyorsan atfutottam a falakat nem talaltam meg, mert en arra szamitottam, hogy az egesz falat beboritja, hiaba tudtam, hogy ez csak egy sorozat resze, de mivel mindig ezt az egy kepet mutatjak, az ember ohatatlanul nagyobbra szamit. Aztan megtalaltam es persze lenyugozo volt, plane ha az ember egybe nezte az egesz sorozatot. Nem is ertem miert nem mindig igy abrazoljak? Az Utolso Teremtessel minden rendbe volt, beboritotta az egesz falat es nem gyoztem megtalalni benne a kulonbozo figurakat es formakat. Mikor kigyonyorkodtem magamat, akkor meghallgattam az audioguide reszletes ismertetojet is, hogy a magamtol fel nem fedezett erdekessegeket is megismerjem. Egyebkent is ez volt a modszer, hogy elobb mindent korbejartam es csak aztan utottem fel az utikonyvet. Ez volt az utolso helyiseg a muzeumba, de itt legalabb egy orat nezelodtem, mert nehez betelni a kepek sokszinusegevel es reszletgazdagsagaval. A muzeum ettermeben (menza jellegu) meg ettem egy szelet pizzat, aztan utnak indultam a Zsido getto fele.
A Romai Getto, bal aslo sarokban a peksek, ahol megkostoltam a sutemenyeketEloszor elmentem a St. Angelo varhoz, majd atmentem az azonos nevu hidon, vegul a kis utcakon barangolva eljutottam a getto szivebe, a Piazza delle Cinque Scole, ahol regen az ot zsinagoga allt, az ot vallasi iranyzatnak megfeleloen (innen a ter neve). Roma zsido lakossaga itt elt falak koze szoritva 1555-tol 1870-ig, a falakat mar leromboltak, nincsenek meg. Szuk, sotet, hangulatosan lepukkant kis utcak jellemzik, szinte mintha egy kulon kis varosba csoppent volna az ember, nincs autoforgalom, csond volt, a varos zaja is csak tavolrol szurodott ide. Vettem eredeti zsido edesseget egy kis hazi sutodebol, amit egy padon ucsorogve a teren meg is ettem (eleg jo volt). Aztan elmentem megnezi a zsinagogat is, amit 1901 es 1904 kozott epitettek, ralatassal a regi gettora. Mivel varni kellett az idegenvezetesre, atmentem a kozeli szigetre (Isola Tiberina, ami az egyetlen a Tiberis folyon, es eleg kicsi: 270 meter hosszu es csak 27 meter szeles!) meginni egy cappuccinot.
Na most tartok ott a tortenetben, ahol multkor az irasban!
Egy idos no tartott eloadast nemcsak a zsinagogarol, hanem az itt elo izraelitak torteneterol is. Maga templom szep volt, de a St. Peter Bazilika utan kicsit szegenyesen hatott, elsosorban amiatt, hogy csak novenyeket abrazoltak, se allat, se ember nem szerepelt a festmenyeken, faragvanyokon. Erdekes volt, ahogy elmeselte, hogy mikent volt konnyu a getto kialakitasa: a zsidok eleve kozel laktak egymashoz nemcsak a szoros csaladi kotelekek miatt, hanem a szamukra szukseges szolgaltatasok kozelsege miatt is (koser kaja, furdo a ritualis mosdashoz, iskola, zsinagoga, stb.). A zsinagogaban minden padba be volt fesve egy femlapba az ott ulo neve is, ami egy zarhato kis tarolora volt felerositve. Valaki kerdezte, hogy ott tartanak is valamit, mire az idegenvezeto mondta, hogy az imadkozashoz szukseges dolgokat, mert sabbathkor nem vihetnek magukkal targyakat, ezert azt itt tartjak.
A getto utan elmentem megnezni Pantheont, igaz csak kivulrol mert addigra bezart. Kicsit meg boklasztam a teren, aztan hazamentem. Vacsora a tegnapi menetrend szerint, a boltban megismertek es mosolyogva fogadtak: ismet pizzat vettem meg valami almas sutit, ami a cannoli-hoz hasonloan szinten felseges volt.
A S.Maria del Popolo es a S.Maria dei Miracoli templomok tornyaiMivel a gep reggel indult, ezert csak 2 ejszakara foglaltam szallast. Igy reggel kiejelentkeztem, de olyan rendesek voltak, hogy mondtak, hogy nyugodtan otthagyhatom a csomagot, ha nem akarom magammal cipelni egesz nap. Mondtam, hogy koszonom, de a palyaudvari megorzot hasznalom, ugyis onnan indul a vonat a repterre. Megettem utolso reggelimet a szemkozti kavezoban, majd harmadszorra is nyakamba kaptam a varost. Elso utam a palyaudvarra vezetett, ahol beadtam a nagy taskat a megorzobe, majd metroval elmentem a Colosseumig. Ezen a metrovonalon meg regi ocska szerelvenyek vannak, legkondi nelkul, szerencsere csak ket megallot mentem.
Ahogy felertem a felszinre, szembe talaltam magam a Colosseum hatalmas tombjevel es a bejaratnal levo kilometeres sorral. A RomaPass-nak hala ezt sikerult rogton kikerulni es egy kulon bejaraton azonnal bejutottam. Erdekes dolog ez a Colosseum: tavolrol hihetetlen impozans, ott van szinte minden olaszorszagi kepen, fenykeprol ismeri mindenki. Regi vagyam volt, hogy eloben is megnezhessem es a koveket megerintve valamit megerezzek a regmult idokbol. Amikor viszont bejutottam kicsit csalodott voltam: a sok turista miatt eselyed sincs arra, hogy a falak kozt bolyongva kicsit elmerengj, megprobald elkepzelni a regi korokat, a kepzeletben feloltoztetni a kopasz falakat. Raadasul ahova be lehet menni, ott a falak teglaval szinte teljesen fel vannak falazva, ugyhogy meg az "osi" koveket sem olyan konnyu megerinteni.
A Colosseum (marmint a tavolban, kozepen)Aztan a felso szintrol lenezve, mikor a szem befogja az egesz belso reszt egybe, akkor azert elkezd valamit erezni az ember, kezdi megerteni, hogy micsoda hatalmas epulet volt ez annak idejen. Kulonosen, ha lenez a porond alatt huzodo tobb emelet mely folyosorendszerre, cellakra, kamrakra, ahol peldaul az allatokat is tartottak. Ekkor ereztem valamit, de ez inkabb csak a mernoki munka elotti fohajtas volt, ahogy ezt annak idejen mukodtettek, mindenfele rasegites nelkul, pusztan emberekkel (azert vagy ket orat igy is elnezelodtem).
Utanna atmentem, hogy bebarangoljam a Palatino hegyen levo romokat, amit hala a kartyanak ismet ingyen es ismet sorban allas nelkul kezdhettem meg. A romok ellenere az egesz hely lenyugozo, foleg ha az ember odakepzeli a nyuzsgo tomeget, a szolgak hadat, gazdag patriciusokat, amint gyaloghintot vitetik magukat. A Palatinon belul van egy-ket muzeum is kulonbozo ingyenes kiallitasokkal, de az igazi latvanyossag, amiert erdemes idejonni (szerintem) az a Circus Maximus illetve a Forum, amikre kituno ralatas nyilik. Ott terul el az ember elott az okori Roma (es az akkori vilag) kozpontja: csak romok vannak megis, ahogy egy idegenvezeto mondta mellettem a csoportjanak, konnyu kepzeletben felepiteni az egeszet es megtolteni emberekkel. A legfurcsabb az egeszben, hogy dacara a technologiai fejlodesnek, az akkori embereknek ugyanazok voltak az almaik, vagyaik, mint nekunk most! Azt hiszem az volt a pillanat, ott fent a Palatino hegyen, ahogy leneztem a Forumra, hogy megtortent amire vartam, es megerintett a Tortenelem.
Foro RomanoA hegyrol lejovet meg vegigbarangoltam a Forumot (Forum Romanum) is, mad kerestem egy csondes kis ettermet, ahol meg tudtam ebedelni. A Piazza Venezia es a Vicolo Doria sarkan levo Napoleon ettermet valasztottam, a szekek es asztalok a szuk kis Vicolo Doria utcaban voltak kiteve. Elkovettem azt a hibat, hogy olyan helyre ultem be, ahol a kitett etlapon nem szerepeltek az arak. Mikor a pincer nagysokara kihozta az etlapot es eloszor lattam meg az arjegyzeket mar ciki volt felallni (kulonben nem is volt olyan draga). Elso fogasnak rendeltem bolognai spagettit (€9,00), kerdem mekkora adagra szamithatok? A pincer megnyugtat, hogy nem tul nagyra, nyugodtan rendeljek masodik fogast is. A borjuszelet krumplival jol hangzott, az lett a masodik (€10,00) meg kertem egy uveg asvanyvizet (€3,00). A pincernek igaza volt, az adagok valoban nem voltak nagyok, sajnos az izuk se volt a toppon. Mindegy, idom volt, gondoltam kenyelmesen megebedelek s kozben figyelem a varos forgatagat. Tervemet egy galamb erkezese zavarta meg, ami majdnem a tanyeromra szallt. Akik ismernek, tudjak, hogy keves dologtol felek, de a galambtol sikito fraszt kapok, kulonosen ha egy meteren belul van.
Szerintem a galamb tisztátalan állat, legalabbis a varosban szabadon garazdalkodok, belterjes tenyeszet, genhibas mindegyik, mindefele testi hibaval. Termeszetesen ez is ilyen volt: nem tudott rendesen lepkedni, csak feloldalasan szokdecselt es kozben a szarnyaival csapokodott, hogy egyensulyba tartsa magat.
Mivel leszallas kozben elhessintettem, a szomszed asztalra kenyszerleszallt es a kajamaradekot elkezdte leszorni a foldre. Ahogy ott bukdacsolt eszrevettem, hogy nem is beteg (bar a laban volt valami véres kelésféle), hanem egy hajgumi tekeredett a labaira es amiatt nem tud lepkedni. Persze mindegy, ha azzal a trutyis lábával hozzámér, valoszinuleg holtan fordulok le a szekrol. A galamb miutan szetdulta a szomszed asztalt, ugy kezdte el meregetni az enyemen felhalmozott eteleket, hogy ellentamadasba mentem at es a felszolgalt kenyerbol vetettem neki egy szeletet az utca tulso vegit megcelozva. A galamb, mit se torodve a kis utcan folyamatosan jovo-meno motorokkal, a kenyerre vette magat es meglepo sebesseggel elkezdte betermelni. Titokban remeltem, hogy egy moped elcsapja es ezzel mintegy pontot tesz nyomorusagos kis foldi eletre, de nem volt szerencsem, a galamb mindig arreb szokdecselt az utolso pillanatban. Mielott befejezte volna az elso szelet, dobtam neki megegyet, aztan eszbe kaptam, hogy meg mindig csak a bolognaival vacakolok es mar csak egy szelet kenyerem van!
Spanyol lepcso: valoszinuleg mindenki a Romai vakacio cimu filmbol emlekszik ra, egyebkent teljesen erdektelen lepcsosorFel szememet a galmbon tartva gyorsan megettem az osszes kajat, hogy minel elobb szabadulhassak, mert a galamb szemen latszott, hogyha elfogy a kenyer, akkor a torkomnak ugrik. Mikor az utolso szeltet is odavetttem neki gyorsan kertem a szamlat. Ilyen elmenyek hatasara nem akartam nagy borravalot adni, ugy okoskodtam, hogy 9+10+3 az 22, adok 25 eurot es meg en voltam gavaller. Erre a pincer kihozza a szamlat 27 eurorol. Mondom mi az az S.V. 5 euroert? Mire vidaman kozli, hogy a szerviz. Mikozben fanyar mosollyal leszurkoltam a 27 eurot, arra gondoltam, biztos megerezete, hogy keves jatott akarok adni (meg az is lehet, hogy a galamb valami idomitott joszagfele volt!). Mielott a tollas rém befejezte volna az utolso kenyeret, gyorsan eljottem es visszamentem abba a cukraszdaba, amit mar korabban kineztem.
Az ijedsegre valo tekintettel engedelyeztem egy 4 euros fagyit, amiert 3 gombocot kaptam papirpoharban, amit a poros jardaszigetre ulve, mikozben emberek jottek-mentek korulottem, el is nyaltam. Idill. Viszont ha beulsz a legkondis belso helyisegbe, akkor felarat kellett volna fizetni. Mondnom se kell, hogy a fiatalabb korosztaly ott ucsorgott a jardan korulottem.
A Piazza Navona esti forgatagaKozben elmult 3 ora es kinyitottak a Santa Maria in Aracoeli templomot, ami Roma egyik legosibb bazilikaja, egy regi Jupiter szentely romjaira epult. A belso tartooszlopok mind kulonbozoek, a kornyezo romokbol szarmaznak es ez felismerheto is rajtuk. Vegul visszamentem a Pantheonhoz, hogy vegre belulrol is megnezhessem. Erdemes volt, bar inkabb epiteszetileg erdekes, nem szakralisan. A csomag kivaltasa utan mar csak a repterre kellett kivonatoznom, hogy eltoltsek egy ujabb almatlan ejszakat egy tokures repteren (egyedul voltam az egesz varocsarnokba).
Vegezetul nehany gondolat Magyarorszagrol:
- Haza akarok menni! (marmint Angliaba, teljesen idegen az itteni vilag)
- MELEG VAN!
- Piszok es por mindenutt, utcakon, jarmuveken
- 479Ft egy liter etolaj? Hat mi van itt? Utoljara mikor vasaroltam meg csak 260Ft volt.
Meg egy kis vicces helyzet a vegere: Vasaroltam egy csokit meg egy asvanyvizet 238Ft-ert, leszurkoltam 240-et, az elado elteszi es becsukja a kasszat. Mondom mi van mar onkiszolgaljuk magunkat a borravaloval? Es a visszajaro 2 forintom? A no dobbenten ramnez es kozli, hogy mar nincs is forgalomba, se az egyes. Mondom, ja igen, tegnap emlitette valaki, erre meg dobbentebb arcot vag: tegnap? Dehat mar marciusban bevontak oket! Mondom van szerencsem nem itt lakni, ugyhogy nem ertesulok ezekrol a dolgokrol...
